MÁSODIK RÉSZ
A MUNKAVISZONY
V. fejezet
A munkaviszony alanyai
32. § A munkaviszony alanyai a munkáltató és a
munkavállaló.
33. § Munkáltató az a jogképes személy, aki
munkaszerződés alapján munkavállalót foglalkoztat.
34. § (1) Munkavállaló az a természetes személy,
aki munkaszerződés alapján munkát végez.
(2)
Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. Ettől eltérően
munkavállaló lehet - az iskolai szünet alatt - az a tizenötödik életévét
betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat
folytat.
(3) A gyámhatóság engedélye alapján
a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-, hirdetési
tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is
foglalkoztatható.
22. Eltérő megállapodás
35. § A 32-34. §-ban foglaltaktól eltérni nem
lehet.
VI. fejezet A munkáltató személyében bekövetkező változás
36. § (1) A gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi
erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének időpontjában
fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az
átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át.
átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át.
(2) Felszámolási
eljárásban
a)
az (1) bekezdésben,
b)
a 37-40. §-ban,
c) a 66. § (3) bekezdésében,
d)
a 228. § (4) bekezdésében,
e) a 229. § (4) bekezdésében,
valamint
f) a 282. §-ban foglaltak nem
alkalmazhatók.
37. § Az átadó munkáltató az átszállást megelőzően
köteles tájékoztatni az átvevő munkáltatót az átszállással érintett
munkaviszonyokból, valamint a versenytilalmi megállapodásokból és a tanulmányi szerződésekből származó jogokról és kötelezettségekről. A tájékoztatás
elmaradása az átvevő munkáltatóval szemben e jogviszonyokból származó igények
érvényesítését nem érinti.
38. § (1) Az átvevő munkáltató az átszállást
követő tizenöt napon belül a munkáltató azonosító adatainak közlésével köteles
írásban tájékoztatni a munkavállalót a munkáltató személyében bekövetkezett változásról,
valamint a 46. § (1) bekezdésében meghatározott munkafeltételek változásáról.
(2) Amennyiben az átadó munkáltatónál - a
236. § (1) bekezdésében meghatározott munkavállalói létszám hiányában - üzemi
tanács nem működik és üzemi megbízott megválasztására sem került sor, az átadó vagy - a munkáltatók megállapodása alapján - az átvevő munkáltató
legkésőbb az átszállást megelőzően tizenöt nappal köteles az érintett
munkavállalókat írásban táj ékoztatni4
a) az átszállás időpontjáról
vagy tervezett időpontjáról,
b) az átszállás okáról,
c) a munkavállalót érintő jogi,
gazdasági és szociális következményekről, valamint
d) a munkavállalót érintő tervezett
intézkedésről.
39. § Az átadó és az
átvevő munkáltató egyetemlegesen felel az átszállást megelőzően esedékessé vált
munkavállalói követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követő
egy éven belül érvényesíti.
40. § (1) A 70. §-ban és a 77. §-ban foglalt
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a munkaviszonyát
felmondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és
hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára
aránytalan sérelemmel j árna vagy lehetetlenné válna.
(2) A munkavállaló az (1) bekezdés
szerinti felmondást - a 67. § (2) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazásával
- köteles megindokolni.
(3) A munkavállaló az (1) bekezdés
szerinti felmondás jogát a munkáltató személyében bekövetkezett változás
időpontját követő harminc napon belül gyakorolhatja.5
23. Eltérő megállapodás
41. § A 36-40. §-ban foglaltaktól a kollektív szerződés a munkavállaló javára
térhet el.
VII. fejezet
A munkaviszony létesítése
24. A munkaszerződés
42. § (1) A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre.
(2)
A munkaszerződés alapján
a) a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni,
b) a munkáltató köteles a
munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni.
43. § (1) A munkaszerződés - jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában - a Második Részben foglaltaktól, valamint
munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. (2) Az eltérést
az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.
44. § A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az
írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a
munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.
25. A munkaszerződés tartalma
45. § (1) A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló
alapbérében és munkakörében.
(2) A munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a
munkaviszony határozatlan időre jön létre.
(3) A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában
munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi.6
(4) A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - általános teljes napi munkaidőben történő
foglalkoztatásra jön létre.
(5) A felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig
terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek
a próbaidőt - legfeljebb egy alkalommal - meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a
meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot.
26. A munkáltató írásbeli
tájékoztatási kötelezettsége
46. § (1) A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt
napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót
a) a napi munkaidőről,
b) az alapbéren túli munkabérről és
egyéb juttatásokról,
c) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a
kifizetés napjáról,
d) a munkakörbe tartozó feladatokról,
e)7
a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint
f) a munkáltatóra és a
munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, továbbá
g) arról, hogy a munkáltató
kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint
h) a munkáltatói
jogkör gyakorlójáról.
(2) Az (1) bekezdés a)-c), és e)-f) pontjában előírt tájékoztatás
munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással is
megadható.
(3) Ha a munkaviszony tizenöt nap eltelte előtt megszűnik, a munkáltató az (1) bekezdésben foglalt
kötelezettségét a 80. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban köteles
teljesíteni.
(4) A munkáltató megnevezésének,
lényeges adatainak, továbbá az (1) bekezdésben meghatározottak változásáról a
munkavállalót a változást követő tizenöt napon belül írásban táj ékoztatni
kell.
(5) Nem terheli a munkáltatót a tájékoztatási kötelezettség - az (1) bekezdés h) pontját
kivéve -, ha a munkaszerződés alapján
a) a munkaviszony tartama az egy hónapot, vagy
b) a munkaidő a heti nyolc órát nem haladja meg.
47. § A tizenöt napot meghaladó külföldön történő
munkavégzés esetén - a 46. §-ban foglaltakon túlmenően - a munkavállalót -
legkésőbb a külföldre való kiutazást megelőző hét nappal - írásban
tájékoztatni kell
tájékoztatni kell
a) a külföldi munkavégzés
helyéről, tartamáról,
b) a pénzbeli és a természetbeni
juttatásokról,
c) a díjazás és egyéb juttatás
pénzneméről, továbbá
d) a hazatérésre irányadó
szabályokról.
27. A munkaviszony kezdete
48. § A munkaviszony kezdetének napját a
munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony kezdete a
munkaszerződés megkötését követő nap.
49. § (1) A felek a munkaszerződés megkötése és a
munkaviszony kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan
magatartást, amely a munkaviszony létrejöttét meghiúsítaná.
(2) Az
(1) bekezdésben meghatározott tartam alatt a
munkaszerződéstől bármelyik fél elállhat, ha a munkaszerződés megkötését
követően körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony
teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna.8
28. Eltérő megállapodás
50. § (1) A felek megállapodása
a) a 42-44. §-ban, valamint
b) a 45. § (1) bekezdésében
foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés
a) a 42-44. §-ban, valamint
b) a 45. § (1)-(4) bekezdésében
foglaltaktól nem térhet el.
(3)Kollektív szerződés a 46-47. §-ban foglaltaktól
csak a munkavállaló javára térhet el.
(4)9 Kollektív szerződés rendelkezése alapján a próbaidő tartama legfeljebb hat
hónap.
VIII. fejezet A munkaszerződés teljesítése 29. Alapvető kötelezettségek
51. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a
munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá - a felek
eltérő megállapodása hiányában - a munkavégzéshez
szükséges feltételeket biztosítani.
szükséges feltételeket biztosítani.
(2) A munkáltató köteles a
munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony
teljesítésével indokoltan merült fel.
(3) A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy
fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.
(4) A munkáltató biztosítja az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A
munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres
időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági
vizsgálatát.
(5) A fogyatékossággal élő személy
foglalkoztatása során gondoskodni kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek
biztosításáról.
(6) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a munkavállaló
munkaviszonnyal összefüggő költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályokat.
52. § (1) A munkavállaló köteles
a) a munkáltató által előírt helyen
és időben munkára képes állapotban megjelenni,
b) munkaideje alatt - munkavégzés céljából, munkára képes állapotban - a munkáltató rendelkezésére
állni,
c) munkáját személyesen, az
általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó
szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni,
d) a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást
tanúsítani,
e) munkatársaival együttműködni.
(2) A munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől
díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el,
vagy nem köthet ki.
(3) A munkavállalót munkaszerződés vagy munkaviszonyra
vonatkozó szabály alapján megillető munkabért csökkenteni nem lehet arra
tekintettel, hogy a munkavállaló a munkáltató előzetes
hozzájárulásával a (2) bekezdésben meghatározott díjazásban részesült.
hozzájárulásával a (2) bekezdésben meghatározott díjazásban részesült.
(4) A (2)
bekezdésben meghatározott díjazásnak minősül minden
olyan vagyoni értékű szolgáltatás, amelyet harmadik személy a munkáltatót
megillető szolgáltatáson felül a munkavállalónak nyújt.
30. A munkaszerződéstől eltérő
foglalkoztatás
1^53.
§ (1) A munkáltató jogosult a
munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen
vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.
r^>(2) 10 Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás
tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot
vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy
az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. A
munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót
tájékoztatni kell.
|^(3)
A munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető
más helységben végzendő munkára
X^a) a várandóssága
megállapításától gyermeke hároméves koráig,
[^
b) gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint
J^c) hozzátartozójának tartós,
személyes gondozása esetén, továbbá, ha
[j=
d) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű
egészségkárosodását megállapította.
£^(4) A (3) bekezdés c) pontjának alkalmazása tekintetében
a 131. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
£j» (5) A munkavállaló az (1)
bekezdés szerinti foglalkoztatás esetén az ellátott munkakörre előírt, de
legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult.
31. Az utasítás teljesítésének
megtagadása
54. § (1) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan
veszélyeztetné.
(2)
A
munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló
életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan
veszélyeztetné.
(3) A munkavállaló az utasítás
megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni.
(4)
A
munkavállaló a munkáltató utasításától akkor térhet el, ha ezt
a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató
értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót
haladéktalanul tájékoztatni kell.
32. Mentesülés a munkavégzési
kötelezettség alól
55. § (1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési
kötelezettségének teljesítése alól
a) keresőképtelensége,
b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi
intézményben történő kezelés, valamint
c) a kötelező orvosi vizsgálata
tartamára, továbbá
d) a véradáshoz szükséges,
legalább négy óra időtartamra,
e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy,
ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy,
ikergyermekek esetén naponta két órára,
f) hozzátartozója halálakor két
munkanapra,
g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása
szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges
időre, h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára,
i)
bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes
részvételhez szükséges időtartamra, j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok
miatt indokolt távollét tartamára, továbbá k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban
meghatározott tartamra.
(2) A munkáltató, ha a
munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása
miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc
napos időtartamra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési
kötelezettségének teljesítése alól.
33. Jogkövetkezmények a
munkavállaló vétkes kötelezettségszegésért
56. § (1) A munkaviszonyból származó kötelezettség
vétkes megszegése esetére kollektív szerződés vagy - ha a munkáltató vagy a
munkavállaló nem áll kollektív szerződés hatálya alatt - munkaszerződés a
kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg.
kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg.
(2)
Hátrányos jogkövetkezményként csak olyan, a munkaviszonnyal összefüggő,
annak feltételeit határozott időre módosító hátrány állapítható meg, amely a
munkavállaló személyhez fűződő jogát és emberi méltóságát nem sérti. A
vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a
munkavállaló - a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó - egyhavi alapbére
összegét.
(3) A hátrányos jogkövetkezmény
alkalmazása során a 78. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(4) Hátrányos jogkövetkezmény
nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés miatt, amelyet a munkáltató a
munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl.
(5) A hátrányos jogkövetkezménnyel
járó intézkedést írásba kell foglalni és indokolni kell.
34. Eltérő megállapodás
57. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) az 52. § (3) bekezdésében,
b) az 53. § (3)-(4) bekezdésében,
c) az 54. § (1) bekezdésében,
d) az 56. § (2)-(5) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el.
(2)
Kollektív szerződés az 55. § (1) bekezdésében
foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
IX. fejezet A munkaszerződés módosítása
58. § A felek a munkaszerződést közös
megegyezéssel módosíthatják. A munkaszerződés módosítására a megkötésére
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
59.
§ A munkáltató a 127-133. §-ban meghatározott távollét megszűnését
követően ajánlatot tesz a munkavállaló számára a munkabér módosítására. Ennek
során a munkavállalóval azonos munkakörű munkavállalók részére a
munkáltatónál időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell
alapul venni. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen
megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó.
60.
§ (1) A munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört
kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig -
munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján - a munkakörében nem
foglalkoztatható. A munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi
állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.
(2) A munkavállaló a
felajánlott munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult, amely a munkaszerződés
szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. A felmentés idejére alapbére illeti
meg, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
61. § (1) A munkáltató a munkakörök megjelölésével tájékoztatja a
munkavállalókat
a) a teljes vagy részmunkaidős,
b) a távmunkavégzésre irányuló,
valamint
c)
a határozatlan idejű munkaviszony keretében
történő foglalkoztatás lehetőségéről.
(2) A munkavállaló munkaszerződés
módosítására irányuló ajánlatára a munkáltató tizenöt napon belül írásban
nyilatkozik.
(3) A munkáltató a munkavállaló
ajánlatára a gyermek hároméves koráig köteles a munkaszerződést a napi munkaidő
felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani.
35. Eltérő megállapodás
62. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés az 58. §-ban foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés az 59-61. §-ban foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
X. fejezet
A munkaviszony megszűnése és megszüntetése
36. A munkaviszony megszűnése
63. § (1) A munkaviszony megszűnik
a) a munkavállaló halálával,
b) a munkáltató jogutód nélküli
megszűnésével,
c) a határozott idő lejártával,
d) a (3) bekezdésben meghatározott esetben,
e) törvényben meghatározott más
esetben.
(2) A munkavállalót a munkáltató
felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentés idejére járó
távolléti díjnak megfelelő összeg illeti meg, ha a munkaviszony az (1) bekezdés
b) vagy d) pont alapján szűnik meg, kivéve, ha a felmentés tartamára a
munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult, vagy jogszabály másképp
rendelkezik.
(3) Megszűnik a munkaviszony, ha a
36. § (1) bekezdése szerint jogügylet vagy jogszabály rendelkezése alapján a
gazdasági egységet átvevő munkáltató nem e törvény hatálya alá tartozik.
(4) A (3) bekezdés szerinti esetben az átadó legkésőbb a munkaviszony megszűnését
megelőzően tizenöt nappal köteles az érintett munkavállalót írásban
tájékoztatni a megszűnés időpontjáról vagy tervezett időpontjáról és a
megszűnés indokáról.
37. A munkaviszony megszüntetése
64. § (1) A munkaviszony megszüntethető
a) közös megegyezéssel,
b) felmondással,
c)
azonnali hatályú felmondással.
(2) A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető
jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő
bizonyítja.
38. A felmondás
65. § (1) A munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással
megszüntetheti.
(2) A felek megállapodása esetén - legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított egy
évig - a munkaviszony felmondással nem szüntethető meg.
(3) A munkáltató felmondással nem
szüntetheti meg a munkaviszonyt
a) a várandósság,
b) a szülési szabadság,
c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §),
d) a tényleges önkéntes
tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint
e) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő
kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap11 tartama alatt.
(4) A (3) bekezdés szerinti védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének,
csoportos létszámcsökkentés esetén a 75. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás
közlésének időpontja az irányadó.
(5) A (3) bekezdés a) és e) pontban meghatározott körülményre a
munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót a felmondás
közlését megelőzően tájékoztatta.
(6) A (3) bekezdés c) pontban meghatározott védelem az anyát illeti meg, ha a
fizetés nélküli szabadságot mindkét szülő igénybe veszi.
66. § (1) A munkáltató felmondását köteles megindokolni.
(2) A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával,
képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
(3) Kizárólag a munkáltató
személyében bekövetkező változás nem szolgálhat a munkáltató felmondásának
indokául.
(4)
A
munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló
határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi
nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal
kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással a 78. § (1) bekezdésében
meghatározott okból szüntetheti meg.
(5)
A
(4) bekezdésben meghatározott munkavállaló
munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével
összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a 45. § (3) bekezdése szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött
munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő
betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való
foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
(6)
Az
anya vagy a gyermekét egyedül nevelő apa munkaviszonyának
felmondással történő megszüntetése esetén a gyermek hároméves koráig a (4)-(5)
bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha a munkavállaló szülési vagy a gyermek gondozása
céljából fizetés nélküli szabadságot (128. §) nem vesz igénybe.
(7)
A
munkáltató a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs
járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal
összefüggő képességével indokolt felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem
foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi
szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a
felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
(8) A munkáltató a határozott idejű
munkaviszonyt felmondással megszüntetheti
a) a felszámolási- vagy csődeljárás
tartama alatt vagy
b) a munkavállaló képességére alapított okból vagy
c)
ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső
ok következtében lehetetlenné válik.
(9) A munkáltató a határozatlan
tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni,
ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
67. § (1) A munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását nem
köteles indokolni.
(2) A határozott idejű munkaviszonyának felmondását a munkavállaló köteles
megindokolni. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a
munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire
tekintettel aránytalan sérelemmel járna.
39. A felmondási idő
68. § (1) A felmondási idő legkorábban a felmondás
közlését követő napon kezdődik.
(2) A munkáltató felmondása esetén a
felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lej ártát követő
napon kezdődik:
a) a betegség miatti
keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
c)
a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott
fizetés nélküli szabadság.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakat
csoportos létszámcsökkentés esetén abban az esetben kell alkalmazni, ha a (2)
bekezdésben meghatározott körülmények a 75. § (1) bekezdés szerinti
tájékoztatás
közlésének időpontjában fennálltak.
közlésének időpontjában fennálltak.
69. § (1) A felmondási idő harminc nap.
(2) A munkáltató felmondása esetén a
felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
a) három év után öt nappal,
b) öt év után tizenöt nappal,
c) nyolc év után húsz nappal,
d) tíz év után huszonöt
nappal,
e) tizenöt év után harminc nappal,
f) tizennyolc év után negyven nappal,
g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.
(3) A felek az (1)-(2) bekezdésben foglaltaknál hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is
megállapodhatnak.12
(4) A felmondási idő számítása szempontjából a 77. § (2) bekezdésében meghatározott
tartamot nem kell figyelembe venni.
(5) A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő
megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.
70. § (1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót - legalább a
felmondási idő felére - a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész
napként kell figyelembe venni.
(2) A munkavégzés alól a munkavállalót
a kívánságának megfelelően - legfeljebb két részletben - kell felmenteni.
(3) A munkavégzés alóli felmentés
tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre
egyébként nem lenne jogosult.
(4) A kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól
végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés
alóli felmentés után következett be.
40. A csoportos létszámcsökkentésre
vonatkozó szabályok—
71. § (1) Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a döntést
megelőző félévre számított átlagos statisztikai létszám szerint
a) húsznál több és száznál
kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz munkavállaló,
b) száz vagy annál több, de
háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a
munkavállalók tíz százaléka,
c)
háromszáz vagy annál több munkavállaló
foglalkoztatása esetén legalább harminc munkavállaló
munkaviszonyát kívánja - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - harmincnapos
időszakon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni.
(2) Ha a munkáltató fél évnél rövidebb idej e alakult, az (1) bekezdésben meghatározott
munkavállalók átlagos statisztikai létszámát az adott időszakra vonatkozóan
kell megállapítani.
(3)
Ha
a munkáltatónak több telephelye van, az (1) bekezdésben
foglalt feltételek fennállását telephelyenként kell megállapítani azzal, hogy
az azonos megyében (fővárosban) található telephelyek esetében a munkavállalók létszámát össze kell számítani. A munkavállalót azon a
telephelyen kell számításba venni, amelyen a csoportos létszámcsökkentésről
szóló döntés meghozatalakor irányadó beosztása szerint végez munkát.
(4) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat a tengerjáró hajók legénységére
nem kell alkalmazni.
72. § (1) A munkáltató, ha csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi,
az üzemi tanáccsal tárgyalni köteles.
(2) A
tárgyalás megkezdését megelőzően legalább hét nappal a
munkáltató köteles az üzemi tanácsot írásban tájékoztatni14
a) a tervezett csoportos létszámcsökkentés okáról,
b) foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban a tervezett létszámcsökkentéssel
érintett, vagy
c)
a 71. § (1) bekezdésében meghatározott időszakban
foglalkoztatott munkavállalók létszámáról,
d)
a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett
tartamáról, időbeni ütemezéséről,
e) a kiválasztás szempontjairól,
valamint
f) a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos - a munkaviszonyra vonatkozó szabályban
meghatározottól eltérő - juttatás feltételéről és mértékéről.
(3) A munkáltató tárgyalási
kötelezettsége a megállapodás megkötéséig, ennek hiányában legalább a tárgyalás
megkezdését követő tizenöt napig áll fenn.
(4) A tárgyalásnak - a
megállapodás érdekében - ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés
a) elkerülésének lehetséges
módjára, eszközére,
b) elveire,
c)
következményeinek enyhítését célzó
eszközökre, valamint
d) az érintett munkavállalók
számának csökkentésére.
(5) A tárgyalás során kötött megállapodást írásba kell foglalni és meg kell
küldeni az állami foglalkoztatási szervnek.
73. § (1) A csoportos létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló döntésben meg
kell határozni
a) foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban az intézkedéssel érintett
munkavállalók létszámát, valamint
b) a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő és befejező időpontját vagy
végrehajtásának időbeni ütemezését.
(2) A csoportos létszámcsökkentés időbeni ütemezését harmincnapos időszakok alapján kell
meghatározni. Ebből a szempontból a munkáltató döntésében meghatározott
ütemezést kell irányadónak tekinteni.
(3) A munkavállalók létszámát együttesen kell figyelembe venni, ha a munkáltató az
utolsó munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől vagy
megállapodás kötésétől számított harminc napon belül újabb, a munkaviszony megszüntetésére
irányuló jognyilatkozatot közöl vagy megállapodást köt.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában munkaviszony megszüntetésére irányuló
a) jognyilatkozatnak a munkáltató működésével összefüggő okra alapított felmondást,
b) megállapodásnak a munkáltató
által kezdeményezett közös megegyezést kell tekinteni.
(5) A munkáltató működésével
összefüggő okra alapított megszüntetésnek kell tekinteni a 79. § (1) bekezdés b)
pont szerinti munkáltatói intézkedést, valamint - ellenkező bizonyításig -
a felmondást, ha e
törvény alapján nem kell indokolni.
törvény alapján nem kell indokolni.
74. § (1) A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáról,
valamint a 72. § (2) bekezdésében meghatározott adatról és körülményről írásban
értesíti az állami foglalkoztatási szervet és
ennek másolatát az üzemi tanácsnak át kell adni.
ennek másolatát az üzemi tanácsnak át kell adni.
(2) A munkáltató a csoportos
létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az állami foglalkoztatási szervet a
felmondás vagy a 79. § (1) bekezdés b) pont szerinti jognyilatkozat
közlését legalább harminc nappal megelőzően írásban tájékoztatja. Ennek során közli a
létszámcsökkentéssel érintett munkavállaló
a) azonosító adatait,
b) munkakörét, valamint
c)
szakképzettségét.
75. § (1) A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre
vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalót a felmondás vagy a 79. § (1)
bekezdés b) pont szerinti azonnali hatályú felmondás közlését
megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A felmondás és az azonnali hatályú felmondás a tájékoztatást követő harminc nap elteltét követően közölhető.
megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A felmondás és az azonnali hatályú felmondás a tájékoztatást követő harminc nap elteltét követően közölhető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást meg kell küldeni az üzemi tanácsnak és az
állami foglalkoztatási szervnek is.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt felmondás jogellenes.
76. § (1) A 72. § (5) bekezdése szerinti megállapodás
megállapíthatja azokat a szempontokat, amelyekre figyelemmel a munkáltató a
munkaviszony megszüntetéssel érintett munkavállalók körét
meghatározza.
meghatározza.
(2) A
munkavállaló nem hivatkozhat a megállapodás megsértésére, ha az
(1) bekezdésben foglalt munkáltatói kötelezettség teljesítéséhez szükséges
tájékoztatást nem adta meg
41. Végkielégítés
77. § (1) A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya
a) a munkáltató felmondása,
b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy
b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy
c)
a 63. § (1) bekezdés cl) pontja alapján szűnik
meg.
(2) A végkielégítésre való
jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a
munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben
meghatározott tartamban
fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg,
kivéve
fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg,
kivéve
a) a szülési szabadság és a
gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság
(128. §),
b) a tényleges önkéntes
tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli
szabadság (132. §) három hónapot meg nem haladó tartamát15
(3) A végkielégítés mértéke
a) legalább három év esetén
egyhavi,
b) legalább öt év esetén kéthavi,
c)
legalább tíz év esetén háromhavi, cl) legalább tizenöt év esetén négyhavi,
e) legalább húsz év esetén öthavi,
f) legalább huszonöt év esetén
hathavi távolléti díj összege.
(4) A végkielégítésnek a (3) bekezdés
a) a)-b) pontban meghatározott mértéke egyhavi,
b) c)-cl) pontban meghatározott mértéke kéthavi,
c)
e)-J) pontban
meghatározott mértéke háromhavi
távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony az (1) bekezdésben
meghatározott módon és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár
betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.
(5) Nem j ár végkielégítés a munkavállalónak, ha
a) a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének
időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy
b) a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a
nem egészségi okkal összefüggő képessége.
42. Azonnali hatályú felmondás
78. § (1) A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú
felmondással megszüntetheti, ha a másik fél
a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos
gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) egyébként olyan magatartást
tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(2)
Az
azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául
szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb
azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A
tudomásszerzés időpontjának, ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület
jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról
a testületet - mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet - tájékoztatják.
(3) A munkavállaló azonnali hatályú
felmondása esetén a munkáltató köteles a 70. § (3) bekezdésében és a 77. §-ban
foglaltakat megfelelően alkalmazni.16
79. § (1) Azonnali hatályú felmondással - indokolás nélkül - megszüntetheti
a) a fél a munkaviszonyt a
próbaidő alatt,
b) a munkáltató a határozott idejű
munkaviszonyt
(2)
Az (1) bekezdés b) pont szerinti megszüntetés
esetén a munkavállaló jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott időből
hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.
43. Eljárás a
munkaviszony megszüntetése (megszűnése) esetén
80. § (1) A munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor)
munkakörét az előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A
munkakörátadás és az elszámolás feltételeit a
munkáltató köteles biztosítani.
munkáltató köteles biztosítani.
(2) 17 A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött
naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik
munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb
járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és
egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.
81. § (1) A munkáltató a munkavállaló kérelmére, ha a
munkaviszony legalább egy évig fennállt, a munkaviszony megszüntetésekor
(megszűnésekor) vagy legfeljebb az ezt követő egy éven belül a
munkavállaló munkájáról írásban értékelést ad.
munkavállaló munkájáról írásban értékelést ad.
(2) Az
értékelés valótlan ténymegállapításainak megsemmisítését
vagy módosítását a munkavállaló bíróságtól kérheti.
44. A munkaviszony jogellenes
megszüntetésének jogkövetkezménye
82. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes
megszüntetésével összefüggésben okozott kárt.
(2) A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a
munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét.
(3) A munkavállaló az (1) bekezdésben
foglaltakon túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha munkaviszonya
a) jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy
b) munkaviszonya megszűnésekor a 77. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem részesült
végkielégítésben
(4) A munkavállaló az (1)-(2)
bekezdésben foglaltak helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén
irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget.
83. § A munkavállaló kérelmére - a 82. § (1) bekezdésében meghatározott
jogkövetkezményen túlmenően - a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha
a) a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe,
b) a 65. § (3) bekezdésébe,
c) a 273. § (1) bekezdésébe ütközött,
d) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt,
e) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy
erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
84. § (1) A munkavállaló, ha munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg,
köteles a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó
távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni.
(2) A munkavállaló, ha a határozott tartamú munkaviszonyát szünteti meg
jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb
háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.
(3) A munkáltató követelheti az (1)
vagy (2) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának megtérítését is.
Ezek együttesen nem haladhatják meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti
díjának összegét.
(4) A jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló
munkakörét nem az előírt rendben adja át.
45. Eltérő megállapodás
85. § (1) 18 A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) a 63. § (1) bekezdésében,
b) a 64. §-ban,
c)
a 82. § (1) bekezdésében foglaltaktól nem térhet el.
(2) 19 Kollektív szerződés
a) a 63. § (2)-(3) bekezdésében,
b) a 65-68. §-ban,
c) a 71-76. §-ban,
d) a 78. §-ban,
e) a 81. §-ban,
f) a 83. §-ban
foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
(3) A
kollektív szerződés a 69. § (1) bekezdésében
foglaltnál hosszabb felmondási időt is megállapíthat.
XI. fejezet20
A munka- és pihenőidő
46.
Fogalmak
86. § (1) Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig
tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező
tevékenység tartama.
(2) Előkészítő vagy befejező
tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez
kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles
elvégezni.
(3) Nem munkaidő
a) - a készenléti jellegű munkakört kivéve - a
munkaközi szünet, továbbá
b) a munkavállaló lakó- vagy
tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés
helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama.
87. § (1) Munkanap: a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott
megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a beosztás
szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem
azonos naptári napra esik.
azonos naptári napra esik.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók a heti
pihenő- vagy a munkaszüneti nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a
hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak
kell tekinteni.
(3) Hét: a naptári hét vagy a
munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a
munkáltató működése miatt a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és
befejezése nem azonos naptári napra esik.
88. § (1) Napi munkaidő: a felek vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály által
meghatározott
a) teljes napi munkaidő vagy
b) részmunkaidő.
(2) Beosztás szerinti napi munkaidő:
a munkanapra elrendelt rendes munkaidő.
(3) Beosztás szerinti heti munkaidő:
a hétre elrendelt rendes munkaidő.
89. § Éjszakai munka: a huszonkét és hat óra
közötti időszakban teljesített munkavégzés.
90. § A munkáltató tevékenysége
a) megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát
meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai
előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és
k)
társadalmi közszükségletet kielégítő
szolgáltatás biztosítására irányul, vagy
l)
a termelési technológiából fakadó obj ektív
körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható,
b) több műszakos, ha tartama
hetente eléri a nyolcvan órát,
c) idényjellegű, ha a
munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik
91. § Készenléti jellegű a munkakör, ha
a) a munkavállaló a feladatainak
jellege miatt - hosszabb időszak alapulvételével - a rendes munkaidő legalább
egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy
b) a munkavégzés - különösen a
munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel - a munkavállaló
számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
47. A napi munkaidő
92. § (1) A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi
munkaidő).
(2) A teljes
napi munkaidő - a felek megállapodása alapján -
legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló
a) készenléti jellegű munkakört
lát el,
b) a munkáltató vagy a tulajdonos
hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő).
(3) Tulajdonosnak - a (2) bekezdés alkalmazása során - a gazdasági társaság
tagját kell tekinteni, ha a társaságra vonatkozó döntések meghozatala során a
szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.
(4) Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása az általános teljes napi
munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat
(5) A felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is megállapodhatnak
(részmunkaidő).
48. A munkaidőkeret
93. § (1) A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt
munkaidő-keretben is meghatározhatja.
(2) A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi
munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek
során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot
figyelmen kívül kell hagyni.
(3) A munkaidő (2) bekezdés szerinti meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen
kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi
munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát
a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.
(4) A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé
kell tenni.
94. § (1) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.
(2) A munkaidőkeret tartama legfeljebb
hat hónap vagy huszonhat hét
a) a megszakítás nélküli,
b) a több műszakos, valamint
c) az idényjellegű tevékenység
keretében,
d) a készenléti jellegű, továbbá
e) a 135. § (4) bekezdésében
meghatározott munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében.
(3) A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb
tizenkét hónap vagy ötvenkét hét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok
indokolják.
(4) A kollektív szerződés felmondása vagy megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret
alapján történő foglalkoztatást nem érinti.
49. Eljárás a
munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnése esetén
95. § (1) A munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló munkabérét az általános
munkarend, a napi munkaidő és a teljesített munkaidő alapulvételével el kell
számolni.21
(2) A rendkívüli munkaidőre vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaviszony a munkaidőkeret
lejárta előtt
a) a munkáltató jogutód nélküli
megszűnésével,
b) a határozott idő lejártával,
c)
a munkáltató 79. § (1) bekezdése szerinti azonnali
hatályú felmondásával,
d) a munkáltató működésével
összefüggő okkal indokolt felmondásával,
e)
a munkavállaló - a 79. § (1) bekezdés a) pontot
kivéve - azonnali hatályú felmondásával
szűnik meg és a munkavállaló az általános munkarend, valamint a napi munkaidő
alapulvételével meghatározott munkaidőnél többet dolgozott.
(3) Az állásidőre vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaviszony a munkaidőkeret
lejárta előtt
a) a munkáltató jogutód nélküli
megszűnésével,
b) a határozott idő lejártával,
c) a munkáltató 79. § (1) bekezdése
szerinti azonnali hatályú felmondásával,
d) a munkáltató működésével
összefüggő okkal indokolt felmondásával,
e) a munkavállaló - a 79. § (1) bekezdés a) pontot kivéve - azonnali hatályú
felmondásával
szűnik meg és a munkavállaló az általános
munkarend, valamint a napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidőnél
kevesebbet dolgozott. (4) Az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaviszony a munkaidőkeret
lejárta előtt
a) a munkavállaló felmondásával,
b) a munkavállaló 79. § (1) bekezdés a)
pont szerinti azonnali hatályú felmondásával,
c) a munkáltató 78. § (1) bekezdése
szerinti azonnali hatályú felmondásával,
d) a munkáltatónak a munkavállaló
munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával,
e) a nem egészségi okkal összefüggő
képességével indokolt felmondásával
szűnik meg és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó
munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.
50. A munkaidő-beosztás szabályai
96. § (1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja
meg.
(2)22
Kötetlen
a munkarend, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele
beosztásának jogát - a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló
megszervezésére tekintettel - a munkavállaló számára írásban átengedi.
(3) Kötetlen munkarend esetén
a) a 93-112. §-ban, valamint
b) a 134. (1) bekezdés a)-b) pontban
foglaltakat -
e bekezdés kivételével - nem kell alkalmazni.
(4) A munkavállalóra az 53. § szerinti foglalkoztatás esetén a munkavégzés helye
szerinti munkarend az irányadó.
97. § (1) A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés
követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.
(2) A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános
munkarend).
(3) Munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén - a 101-102.
§-ban foglaltakra tekintettel - a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes
munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).
(4) A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban
kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.
(5) A munkáltató az adott napra
vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem
látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatj a.
98. § (1) A munkaidő munkaidőkeret hiányában úgy is
beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend
alapulvételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által
meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (elszámolási időszak) alatt teljesítse.
meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (elszámolási időszak) alatt teljesítse.
(2) Az elszámolási időszak tartamát a
94. §-ban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(3) Az elszámolási időszak
tekintetében a 93. § (3)-(4) bekezdése és a 95. § megfelelően irányadó.
99. §— (1) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje - a részmunkaidőt
kivéve - négy óránál rövidebb nem lehet.
(2) A munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
b) heti munkaideje legfeljebb
negyvennyolc óra lehet.
(3) A 92. § (2) bekezdése alapján
foglalkoztatott munkavállaló esetén - a felek írásbeli megállapodása alapján -
a munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra,
b) heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra
lehet.
A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára,
munkaidő-keret elrendelése esetén a munkaidő-keret utolsó napjára tizenöt napos
határidővel felmondhatja.
(4) A munkavállaló beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje a (2)-(3)
bekezdésben meghatározott tartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a
téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.
(5) A munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaidejébe a 107. § a) pontban meghatározott,
b) heti munkaidejébe a 107. §-ban meghatározott rendkívüli munkaidő tartamát
be kell számítani.
(6) A munkavállaló beosztás szerinti
napi munkaidejébe az ügyelet teljes tartamát be kell számítani, ha a
munkavégzés tartama nem mérhető.
(7) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás
alkalmazása esetén a (2) bekezdés b) pontját és a (3) bekezdés b) pontját
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő
tartamát átlagban kell figyelembe venni.
(8) A 102. § (5) bekezdése szerint
meghatározott munkarendet alkalmazó munkáltatónál - munkaidőkeret hiányában - a
szombaton történő munkavégzéssel érintett naptári héten a (2) bekezdés b) pont
és a (3)
bekezdés b) pont nem irányadó.
100. § A munkáltató - a felek megállapodása alapján - a
napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (osztott napi
munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra
pihenőidőt kell biztosítani.
pihenőidőt kell biztosítani.
51. A munkaidő vasárnapra vagy
munkaszüneti napra történő beosztása
101. § (1) 24 Vasárnapra rendes munkaidő
a)
a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál
vagy munkakörben,
b)
az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d)
a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű
munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és
vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet
kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás
jellegéből eredően - e napon szükséges munkavégzés esetén, h) külföldön történő
munkavégzés során, valamint
i) a kereskedelemről szóló törvény
hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló
szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási
tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára
osztható be.
(2) Az (1) bekezdés a) pont tekintetében a 102. § (3) bekezdése megfelelően
irányadó.
(3) Ha a készenléti jellegű
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt
osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem
osztható be.
102. § (1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1.,
pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26.
(2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő
a 101. § (1) bekezdés a)-c), g)-h) pontban meghatározott esetben
osztható be.
(3) A munkáltató vagy a munkakör
akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha
a) a tevékenység igénybevételére a
munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan
elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető
veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül
sor.
(4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni,
ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap
tekintetében.
(5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter, hogy - legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig - az
általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidőbeosztásának a munkaszüneti napok miatti
változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem
nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie.25
52. A munkaközi szünet
103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a
107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama
a) a hat órát meghaladja, húsz perc,
b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell
biztosítani.
(2) A beosztás szerinti napi munkaidőbe
a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartamát be kell
számítani.
(3) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a munkavállalók számára legfeljebb
hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.
(4) A munkaközi szünetet a munkavégzés
megszakításával kell kiadni.
(5) A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően
kell kiadni.
(6)
A
munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is
kiadni. Ebben az esetben az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérhet, de az (5)
bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak
kell lennie.
53. A napi pihenőidő
104. § (1) A munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő
napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi
pihenőidő) kell biztosítani.
(2) Legalább nyolc óra napi
pihenőidőt kell biztosítani
a) az osztott munkaidőben,
b) a megszakítás nélküli,
c) a több műszakos,
d) az idényjellegű tevékenység
keretében,
e) a készenléti jellegű
munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében.
(3) A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább
hét óra.
(4) A munkavállalót a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg
pihenőidő.
54. A heti pihenőnap
105. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap).
(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás
esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók
(3)
A
(2) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor - a
megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében
foglalkoztatott munkavállalót kivéve - a munkavállaló számára hat munkanapot
követően egy heti pihenőnapot be kell osztani.
(4) A munkavállaló számára - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével -
havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.
55. A heti pihenőidő
106. § (1) A munkavállalót - a heti pihenőnapok helyett - hetenként legalább
negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg.
(2) A munkavállaló számára a heti pihenőidőt - a 101. § (1) bekezdés f) pont
kivételével - havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.
(3)
Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén - az (1) bekezdésben meghatározott heti
pihenőidő helyett és a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - a
munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába
foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak a
munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc
óra heti pihenőidőt kell biztosítani.
56. A rendkívüli
munkaidő
107. § Rendkívüli munkaidő
a) a munkaidő-beosztástól eltérő,
b) a munkaidőkereten felüli,
c) az elszámolási időszak
alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá
d) az ügyelet tartama.
108. § (1) A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell
elrendelni.
(2) Nem korlátozott a rendkívüli
munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a
környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása
érdekében.
(3) Munkaszüneti napon rendkívüli
munkaidő
a) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy
b) a (2) bekezdésben meghatározott esetben rendelhető el.
109. § (1) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.26 (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha
a) a munkaviszony évközben kezdődött,
b) határozott időre vagy
c)
részmunkaidőre jött létre.
57. Ügyelet és készenlét
110. § (1) A munkavállaló a beosztás szerinti napi munkaidején kívül
rendelkezésre állásra kötelezhető.
(2) Négy órát meghaladó tartamú
rendelkezésre állás
a) a társadalmi közszükségletet
kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása,
b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély
megelőzése, elhárítása, továbbá
c)
a technológia biztonságos, rendeltetésszerű
alkalmazásának fenntartása érdekében rendelhető el.
(3) A munkavállaló a rendelkezésre
állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató
utasítása szerint munkát végezni.
(4) A munkáltató a munkavállaló
számára meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét (ügyelet), egyébként a
tartózkodási helyét a munkavállaló határozza meg oly módon, hogy a munkáltató
utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon (készenlét).
(5) A rendelkezésre állás elrendelésére a 108. § (1) bekezdés rendelkezéseit
megfelelően alkalmazni kell.
(6) A rendelkezésre állás tartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre
közölni kell. Ettől a munkáltató - a 97. § (5) bekezdésében foglaltak szerint -
eltérhet.
111.
§ Az ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az
ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli
munkaidő tartamát be kell számítani.
112. § (1) A készenlét havi tartama a
százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása
esetén átlagban kell figyelembe venni. (2) A munkavállaló számára
készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy
alkalommal rendelhető el.
58. Az egyes
munkavállalói csoportokra vonatkozó különös rendelkezések
113. § (1) A munka- és pihenőidőre vonatkozó
szabályokat a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni
ő
a) a munkavállaló várandóssága
megállapításától a gyermek hároméves koráig,
b) a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke hároméves koráig,
c)
a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott
egészségkárosító kockázat fennállásakor.
(2) Az (1)
bekezdésben meghatározott esetben
a) egyenlőtlen munkaidő-beosztás
csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható,
b) a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be,
c)
rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető
el.
(3) Az (1) bekezdés a)-b) pontban meghatározott munkavállaló számára éjszakai
munka nem rendelhető el.
(4) Az (1) bekezdés c) pontban meghatározott esetben a munkavállaló beosztás
szerinti napi munkaideje éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja
meg.
(5) A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára - gyermeke hároméves
korától négyéves koráig - rendkívüli munkaidő vagy készenlét - a 108. § (2)
bekezdésében foglaltakat kivéve - csak hozzájárulásával rendelhető el.
114.
§ (1) A fiatal munkavállaló
számára éjszakai munka, valamint rendkívüli munkaidő nem rendelhető el.
(2) A fiatal munkavállaló napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet és a több munkaviszony
keretében történő munkavégzés munkaidejét össze kell számítani.
(3) A fiatal munkavállaló számára
a) legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni,
b) négy és fél órát meghaladó
beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább harminc perc, hat órát
meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább negyvenöt perc
munkaközi szünetet,
c)
legalább tizenkét óra tartamú napi pihenőidőt kell
biztosítani.
(4) A fiatal munkavállaló esetében a 105. § (2) bekezdésében és a 106. § (3) bekezdésében
foglaltak nem alkalmazhatók.
W 59. A szabadság
[j= 115. § (1) A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. 1^(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában X^a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, |y b) a szabadság jj= c) a szülési szabadság,
£jp d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának, £j= e) a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség, X^f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó, t^g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)-k) pontban meghatározott
[^tartama. ffr 116. § Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. [jp 117. § (1) A munkavállalónak
X^ a) huszonötödik életévétől egy, X^"b) huszonnyolcadik életévétől kettő, Xj* c) harmincegyedik életévétől három, [J= d) harmincharmadik életévétől négy, £j= e) harmincötödik életévétől öt, Xj*f) harminchetedik életévétől hat, [J=g) harminckilencedik életévétől hét, X^h) negyvenegyedik életévétől nyolc, £f= i) negyvenharmadik életévétől kilenc, fj'j) negyvenötödik életévétől tíz [^munkanap pótszabadság jár.
f^> (2) A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az (1) bekezdésben meghatározott életkort betölti. £j= 118. § (1) A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb £j=a) egy gyermeke után kettő, [J= b) két gyermeke után négy, [j= c) kettőnél több gyermeke után összesen hét [^munkanap pótszabadság jár. C^(2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. £j= (3) A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
£j=(4) Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
1^119. § (1) A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.
f^ (2) A föld alatt állandó j elleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság j ár.
£j= 120. § A munkavállalónak, ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, évenként öt munkanap pótszabadság jár.
1^=121. § (1) A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár.
£j= (2) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
C^60. A szabadság kiadása
J^
122. § (1) A szabadságot - a munkavállaló előzetes
meghallgatása után - a munkáltató adja ki.
[J=
(2) 27 A munkáltató évente hét munkanap szabadságot - a
munkaviszony első három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a
munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. §
megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt
nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
f^
(3) A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama
legalább összefüggő tizennégy napot elérjen
J^
(4) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság
kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.
[j=
(5) A szabadságot - a 125. §-ban foglaltakat kivéve - megváltani nem lehet.
(^>
123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell
kiadni.
1^(2)
A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy
azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig
adhatja ki.
|y (3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1)
bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított
hatvan napon belül ki kell adni.
£j=(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot,
ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő
évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
[J=
(5) A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül
és súlyosan érintő ok esetén
X^"a) a szabadság kiadásának közölt
időpontját módosíthatja,
(^b) a munkavállaló már megkezdett
szabadságát megszakíthatja,
X&c) kollektív szerződés rendelkezése
esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március
31-ig adhatja ki.
iy
(6) A munkáltató - a felek megállapodása alapján - a 116-117. §-ban foglaltak
szerinti szabadság egyharmadát az esedékesség évét követő év végéig adja ki.
1^(7) A
munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a
megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató
köteles megtéríteni. Az (5) bekezdés b) pontban foglalt esetben a
szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással,
valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.
£^> 124. § (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell
kiadni.
£j= (2) A napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztás esetén, a
munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül
munkavégzési kötelezettsége alól és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.
[j=
(3) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az
általános munkarend és a napi munkaidő
figyelembevételével kell kiadni. f^ 125. § A munkaviszony
megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell
váltani.
iy 61.
Betegszabadság
[j= 126.
§ (1) A munkáltató a
munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári
évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki.
£^(2) 28 Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően
nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset
és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett
várandósság miatti keresőképtelenség tartamára.
|^(3) Évközben kezdődő
munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult.
r_J= (4) A
betegszabadság kiadásánál a 124. §-ban foglalt
rendelkezést kell azzal az eltéréssel alkalmazni, ha a munkavállaló a
munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a napot
munkanapként kell figyelembe venni.
1^(5) A betegszabadság tekintetében a
121. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
62. Szülési szabadság, fizetés
nélküli szabadság
[j= 127.
§ (1) Az anya egybefüggő
huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult.
r^
(2) A szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a
gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette.
^j=>
(3) A szülési szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni,
hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen
r_J= (4) A szülési szabadság
igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott
intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az
intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
[^>
(5) A szülési szabadság tartamát a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó
jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni.
r_^=128. § A munkavállaló
gyermeke harmadik életéve betöltéséig - a gyermek gondozása céljából - fizetés
nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban
kell kiadni.
[^129. § (1) A 127-128.
§-ban meghatározott szabadság megszűnik
X^a) a gyermek halva születése esetén,
jfrb)
ha a gyermek meghal,
a halált követő tizenötödik napon,
£j=c) ha a gyermeket - a külön jogszabályban foglaltak
szerint - ideiglenes hatállyal elhelyezték átmeneti vagy tartós nevelésbe
vették továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben
helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon
£^(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a
szabadság tartama - a szülést követően - hat hétnél rövidebb nem lehet.
r_^ 130.
§ A munkavállalónak gyermeke
személyes gondozása érdekében - a 128. §-ban foglaltakon túl - fizetés nélküli
szabadság jár a gyermek tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozási segély folyósításának
tartama alatt.
(^ 131. § (1) A munkavállalónak hozzátartozója tartós -
előreláthatólag harminc napot meghaladó - személyes ápolása céljából, az ápolás
idejére, de legfeljebb két évre fizetés nélküli szabadság jár.
[J3
(2) A tartós ápolást és annak indokoltságát az
ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.
132.
§ A munkavállalónak fizetés
nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai
szolgálatteljesítés tartamára.
1^133.
§ (1) A munkavállaló a
fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban
írásban köteles bejelenteni.
r^
(2) A fizetés nélküli szabadság a munkavállaló által
megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló
jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.
1^(3) Az (1)-(2) bekezdés határidőre
vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 132. § szerinti fizetés nélküli
szabadságra.
63. A munka- és pihenőidő
nyilvántartása
134. §— (1) A munkáltató nyilvántartja
a) a rendes és a rendkívüli munkaidő,
b) a készenlét,
c)
a szabadság tartamát.
(2) A nyilvántartásból naprakészen
megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő,
valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
(3) Az (1) bekezdés a) pont szerinti nyilvántartás - a (2) bekezdésben
foglaltaktól eltérően - az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő
igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.
(4) A munkáltató nyilvántartja
a) a 92. § (2) bekezdés,
b) a 99. (3) bekezdés,
c)
a 135. § (4) bekezdés szerinti megállapodásokat.
64. Eltérő megállapodás
135. §— (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) a 122. § (5) bekezdésében,
b) a 127. § (1)-(2) és (4)
bekezdésében,
c)
a 134. §-ban foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés
a)
a 86-93. §-ban,
b)
a 95. §-ban,
c) a 96. § (2)-(3) bekezdésében,
d)
a 97. § (1) bekezdésében,
e) a 99. §-ban,
f) a 101-108. §-ban,
g) a 109. § (2) bekezdésében, h) a 111. §-ban,
i) a 113-121. §-ban,
j) a 124-126. §-ban,
k) a
127. § (5) bekezdésében,
l) a 128-133. §-ban foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
(3) Kollektív szerződés rendelkezése
alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
(4) A felek írásbeli megállapodása a 99. § (2) bekezdésében foglaltaktól, kollektív
szerződés a 101-109. §-ban foglaltaktól
a) a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki,
továbbá a légi utasok és járművek földi kiszolgálását végző, valamint a légi
navigációs szolgáltatások biztosításában közreműködő vagy azt közvetlenül
támogató,
b) a belföldi és nemzetközi közúti
személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó,
c)
a közúti közlekedésben
a menetrend szerinti helyi, valamint az ötven kilométert meg nem haladó
útszakaszon végzett helyközi menetrend szerinti személyszállítást végző és a
zavartalan közlekedést
biztosító,
d) a vasúti személyszállítás,
valamint a vasúti árufuvarozás körében utazó vagy a zavartalan közlekedést
biztosító munkakörben,
e) a kikötőben
foglalkoztatott
munkavállaló tekintetében eltérhet.
(5) A (4) bekezdés szerinti megállapodás
feltétele, hogy
a) a beosztás szerinti munkaidő a 99.
§ (2) bekezdésben előírt tartamot legfeljebb tizenkét órával haladhatja meg,
b) a megállapodást a munkavállaló a
naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret
utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.
(6) Kollektív szerződés a (4) bekezdés
szerint foglalkoztatott munkavállaló esetében osztott munkaidőt állapíthat meg.
XII. fejezet A munka díjazása
65. Az alapbér
136. § (1) Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért kell
meghatározni.
(2) Az alapbért időbérben kell megállapítani.
(3) Havi alapbér esetén az egy órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér
összegét osztani kell
a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával,
b) általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a
százhetvennégy óra időarányos részével.
137. § (1) A munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idő- és
teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja.
(2) Teljesítménybér az a munkabér,
amely a munkavállalót a kizárólag számára előre meghatározott
teljesítménykövetelmény alapján illeti meg.
(3) A munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni csak a
munkaszerződésbe foglalt megállapodás esetén lehet. Ez megfelelően irányadó az
idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás esetén is, ha az időbér
nem éri el az alapbér összegét.
138. § (1) Teljesítménybér alkalmazása esetén a munkáltató
teljesítménykövetelményt állapít meg, amelyet olyan előzetes - objektív mérésen
és számításon alapuló - eljárás alapján köteles meghatározni,
amely kiterjed a követelmény rendes munkaidőben történő száz százalékos teljesíthetőségének vizsgálatára.
amely kiterjed a követelmény rendes munkaidőben történő száz százalékos teljesíthetőségének vizsgálatára.
(2) A teljesítménykövetelmény
megállapítása vagy az azonos teljesítménykövetelmény hatálya alá tartozó
munkavállalói csoportok meghatározása során tekintettel kell lenni a munkáltató
működési körébe tartozó feltételekre, így különösen a munkavégzésre, a
munkaszervezésre és a technológiára.
(3) A teljesítménykövetelmény
megállapításával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania,
hogy eljárása nem sértette a (1)-(2) bekezdésben foglaltakat.
(4) A teljesítménykövetelményt és a
teljesítménybér-tényezőt alkalmazásuk előtt írásban közölni kell a
munkavállalóval.
(5) A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó
teljesítménybér-tényezőt úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény
százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a
munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét
elérje.
(6) A kizárólag teljesítménybérrel
díjazott munkavállaló esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér
megállapítása is kötelező.
66. A bérpótlék
139. § (1) A bérpótlék a munkavállalót a rendes
munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg. (2) A bérpótlék számítási
alapja - eltérő megállapodás hiányában - a munkavállaló alapbére.
140. § (1) 31 Vasárnap rendes munkaidőben történő
munkavégzésre kötelezett, a 101. § (1) bekezdés d)-e) és i) pontban
meghatározott munkavállalót ötven százalék bérpótlék illeti meg. (2) Munkaszüneti
napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett munkavállalót száz
százalék bérpótlék illeti meg.
(3) A
(2) bekezdés szerinti bérpótlék jár a húsvét- vagy a
pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés
esetén
141. § 32 (1) A munkavállalónak, ha
a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a
tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén
harminc százalék
bérpótlék (műszakpótlék) j ár.
bérpótlék (műszakpótlék) j ár.
(2) Az (1)
bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell
tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontj a a
munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a
legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
142. § A munkavállalónak - a műszakpótlékra
jogosult munkavállalót kivéve - éjszakai munkavégzés esetén, ha ennek tartama
az egy órát meghaladj a, tizenöt százalék bérpótlék jár.
143. § (1) 33 A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék
vagy - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján -
szabadidő jár
a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli
munkaidőben,
b) a munkaidőkereten vagy
c)
az elszámolási időszakon felül végzett munka
esetén
(2) A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett
munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár.
(3)
A
munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti
pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz
százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik
heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.
(4) Munkaszüneti napra elrendelt
rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén a munkavállalót a (3)
bekezdés szerinti bérpótlék illeti meg.
(5)
A
szabadidőt vagy a (3) bekezdés szerinti heti pihenőnapot
(heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő
munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén
legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni. Ettől
eltérően munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a
következő munkaidőkeret végéig kell kiadni.
(6) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év
december harmincegyedik napjáig kell kiadni.
144. § (1) Készenlét esetén húsz-, ügyelet esetén negyven százalék bérpótlék
jár.
(2) Munkavégzés esetén bérpótlék a
139-143. § szerint jár.
(3) Ügyelet esetén, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, - az (1)-(2)
bekezdésben foglaltaktól eltérően - ötven százalék bérpótlék jár.
145. § (1) A felek a 140-142. §-ban meghatározott bérpótlékot is magában
foglaló alapbért állapíthatnak meg.34
(2) A felek a munkaszerződésben
(2) A felek a munkaszerződésben
a) bérpótlék helyett,
b) készenlét vagy ügyelet
esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt
állapíthatnak meg.35
67. Díjazás
munkavégzés hiányában
146. § (1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a
beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan
külső okot kivéve - alapbér illeti meg.
(2) A munkavállalót, ha a munkáltató
hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzés alól, a kiesett munkaidőre
megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.
(3) A munkavállalót távolléti díj illeti meg
a) a szabadság tartamára,
b) az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontban
és 55. § (2) bekezdésben meghatározott esetben,
c)
az 55. § (1) bekezdés i) pontban
meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg,
d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános
munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő
munkaidő,
e)
ha munkaviszonyra vonatkozó szabály, munkavégzés
nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő.
(4) A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár.
147. § (1) A munkavállalót a 146. § (1) és (3)
bekezdésében meghatározott díjazáson felül bérpótlék is megilleti, ha a
munkavégzés alóli mentesülés tartamára irányadó munkaidőbeosztása alapján
bérpótlékra lett volna jogosult.
bérpótlékra lett volna jogosult.
(2) A
munkavállalót - az (1) bekezdés szerinti esetben -
betegszabadság esetén arányos bérpótlék illeti meg.
Cj=68. A távolléti díj számítása
1^=148.
§ (1) A távolléti díjat az
esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári
hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék
figyelembevételével kell megállapítani.
X^
(2) A távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni azt a munkabért,
amelyre a munkavállaló a távollét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult.
£j= (3) A napi- vagy a havi
távolléti díj meghatározásakor - a 149. §-ban foglaltakat kivéve - az egy órára
járó távolléti díjat a napi munkaidővel vagy a 136. § (3) bekezdésében
foglaltak szerint kell megszorozni.
|^(4) A távolléti díj
megállapításakor a 149-151. §-ban foglaltak szerint kiszámított összegeket
együttesen kell figyelembe venni.
X^ 149. § (1) Havi bér esetén
X^a) az egy órára járó távolléti díj
meghatározásakor a 136. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni,
X^b) a napi távolléti díj az
egy órára járó távolléti díj és a napi munkaidő szorzata,
r_J=
c) a havi távolléti díj megegyezik az
alapbérrel.
£j= (2) Órabér esetén
|j= a) az egy órára járó
távolléti díj megegyezik az órabérrel,
X^b) a napi távolléti díj az
órabér és a napi munkaidő szorzata,
f^c) a havi távolléti díj
meghatározásakor az órabért a 136. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell
szorozni.
[j=150.
§ (1) A távolléti díj
meghatározásakor a 137. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kifizetett
teljesítménybért kell számításba venni.
|y
(2) A teljesítménybért - a kifizetés időpontjától függetlenül - az irányadó
időszakra jutó arányos részben kell figyelembe venni.
£j=(3) A kizárólag
teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében a távolléti díj számításánál
az alapbért figyelmen kívül kell hagyni.
f_J=(4) A teljesítménybért az egy órára járó távolléti díj kiszámításakor úgy kell
figyelembe venni, hogy az irányadó időszaki rendes munkaidőre járó
teljesítménybér összegét osztani kell az irányadó időszakban rendes
munkaidőben teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák számával
(osztószám).
1^151.
§ (1) A távolléti díj
megállapításakor, ha a munkavállaló munkaideje a munkavégzés alóli mentesülés
tartamára nem volt beosztva, a 141-142. §-ban és a 144. § (1) bekezdésében
foglaltak szerinti bérpótlékot - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak szerint - figyelembe
kell venni.
£j=(2) A műszakpótlékot és az éjszakai
bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a
munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje
harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra
jogosító időszakban végzett munkát.
1^(3) Az ügyelet és a
készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor
kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó
időszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy
készenlétet rendelt el.
|^(4) A bérpótlékot az egy
órára járó távolléti díj kiszámításakor úgy kell figyelembe venni, hogy az
irányadó időszakra kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó
időszakban, rendes munkaidőben teljesített órák számával (osztószám).
|^(5)
Ha a munkáltató a munkavállaló számára az (1)
bekezdésben meghatározott bérpótlékok helyett a 145. § szerint átalányt
állapított meg, a kifizetett havi átalány összegét osztani kell az irányadó időszakban rendes
munkaidőben teljesített órák számával (osztószám).
X^
152. § (1) A távolléti díj kiszámításakor, ha az
irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt, az alapbért kell figyelembe
venni.
|j=
(2) Hat hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor
irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni.
Teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni.
69. A kötelező legkisebb
munkabér, a garantált bérminimum
153.
§ (1) 36 Felhatalmazást kap a
Kormány, hogy
a) a kötelező legkisebb munkabér és
b) a garantált bérminimum
összegét és hatályát - a Nemzeti Gazdasági és
Társadalmi Tanácsban folytatott konzultációt követően - rendeletben állapítsa
meg.
(2) A Kormány a munkavállalók egyes
csoportjaira eltérő összegű kötelező legkisebb munkabért állapíthat meg.
(3)
A
kötelező legkisebb munkabér összegének és hatályának
megállapításánál figyelembe kell venni különösen a munkakör ellátásához
szükséges követelményeket, a nemzeti munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság
helyzetét, az egyes nemzetgazdasági ágazatok és az egyes földrajzi területek
munkaerő-piaci sajátosságait.
(4) A kötelező legkisebb munkabér
összegét naptári évenként felül kell vizsgálni.
(5)
Felhatalmazást kap a
Kormány, hogy a bruttó 300 000 forint alatti munkabérek nettó értékének
megőrzéséhez szükséges munkabéremelés elvárt mértékét, a béren kívüli juttatás
ennek keretében figyelembe vehető mértékét,
valamint a munkabéremelés elvárt mértékével kapcsolatos részletes szabályokat -
a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban folytatott konzultációt követően -
rendeletben határozza meg.37
70. A munkabér védelme
154. § (1) A munkabért - külföldön történő
munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - forintban kell
megállapítani és kifizetni. (2) A munkabért utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére
szolgáló más formában kifizetni nem lehet.
155. § (1) A munkavállaló részére járó munkabért -
eltérő megállapodás hiányában - utólag, legalább havonta egy alkalommal kell
elszámolni.
(2) A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig írásbeli
tájékoztatást kell adni.
(3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló az
elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.
(4)
A
munkavállalót a tárgyhónapot követő huszadik napig tájékoztatni
kell, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok
az elszámolás módosítását teszi szükségessé. A tájékoztatással
egyidejűleg ki kell fizetni a munkabér-különbözetet, ha a munkavállaló a
módosított elszámolás alapján a részére járó munkabérnél alacsonyabb összegű
munkabérben részesült. A munkáltató, ha a módosított elszámolás
alapján a munkavállaló részére az őt megillető munkabérnél magasabb
összegű munkabért fizetett ki, a többletet az előlegnyújtásból eredő
követelésre vonatkozó szabályok szerint vonhatja le.
156. § (1) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és órabéres díjazás alkalmazása esetén
a munkáltató - eltérő megállapodás hiányában - a munkavállaló munkabérét a 136.
§ (3) bekezdésében foglaltak megfelelő
alkalmazásával számolja el és fizeti ki.
alkalmazásával számolja el és fizeti ki.
(2) A munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a
napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell
számolni.
(3) A munkaidőkeret lejártát követő húsz napon belül, ha a munkavállaló a (2)
bekezdés szerint elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben
részesült, a különbözetet ki kell fizetni.
(4)
Az
előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat
kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak
szerint elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült38
157. § (1) A munkabért a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig ki kell
fizetni.
(2) A kizárólag
teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér
vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő
múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni.
Az alapbér felének megfelelő összegű előleget - legalább havonta - fizetni
kell.
158. § (1) 39 A munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési
számlára utalással kell kifizetni.
(2)40 A munkabér fizetési számlára utalással történő kifizetése esetén, a
munkáltatónak úgy kell eljárni, hogy a munkavállaló munkabérével a bérfizetési
napon rendelkezhessen
(3)41 A munkabér kifizetése - ide nem
értve a nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi
szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő átutalást - a munkavállaló
részére költséget nem okozhat.
(4) A munkabért a munkavállalónak vagy
meghatalmazottjának kell kifizetni, kivéve, ha ebben a munkavállalót bírósági
vagy hatósági határozat korlátozza.
159. § (1) A munkabér készpénzben történő kifizetése esetén - eltérő
megállapodás hiányában - a (2)-(6) bekezdésben meghatározott eltéréssel kell
eljárni.
(2) A munkabért, ha a bérfizetési nap
heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az
ezt megelőző munkanapon kell kifizetni.
(3)
A
munkabért a bérfizetés előtti utolsó munkahelyen töltött
munkanapon kell kifizetni, vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére
kell megküldeni, ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem
tartózkodik a munkahelyén
(4) A szabadság megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni a) a szabadság idejére eső bérfizetési napon
esedékes, valamint b)42 az igénybe vett szabadság idejére járó munkabért.
(5) A munkáltató a munkabért köteles
a munkavállaló által megadott címre elküldeni, ha a munkaviszony a bérfizetési
nap előtt megszűnt. Az elküldés költsége a munkáltatót terheli.
(6) A
munkabért a munkavállaló munkahelyén vagy a munkáltató
telephelyén munkaidőben kell kifizetni. Szórakozóhelyen munkabér csak az ott
dolgozóknak fizethető ki.
160. § A késedelem idejére a késedelembe esés
időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó
napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.
161. § (1) A munkabérből való levonásnak jogszabály
vagy - a levonásmentes munkabérrészig - végrehajtható határozat alapján van
helye.
(2) A munkáltató követelését a
munkabérből levonhatja
a) a munkavállaló hozzájárulása
alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy
b) ha az előlegnyújtásból ered.
(3) Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy
javára szolgál annak ellenértékeként, hogy a munkavállaló munkaviszonyt
létesítsen, vagy azt megtartsa.
162. § 43 A levonásmentes munkabérrel szemben
beszámításnak helye nincs.
163. § (1) A munkavállaló munkabérére vonatkozó
igényéről egyoldalú jognyilatkozattal nem mondhat le. (2) A
levonásmentes munkabérrész nem engedményezhető.
164. § A jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan
napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés
alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő.
71. Eltérő megállapodás
165. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a)
a 136. §-ban,
b)
a 137. § (3) bekezdésében,
c) a 138. § (1)-(5) bekezdésében,
d)
a 139. § (1) bekezdésében,
e) a 154. §-ban,
f) a 159. § (5)-(6) bekezdésében,
g) a 161-163. §-ban foglaltaktól
nem térhet el.
(2)
Kollektív szerződés
a) a 138. § (6) bekezdésében,
b) a 160. §-ban,
c)
a 164. §-ban
foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
XIII. fejezet A munkáltató kártérítési felelőssége
72. Felelősség az okozott kárért
166. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a
munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.
(2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a kárt az ellenőrzési körén
kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt
elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt
elhárítsa, vagy
b) a kárt kizárólag a károsult
elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) A munkavállaló 53. §-ban foglaltak szerinti más munkáltatónál történő
foglalkoztatása esetén a munkáltatók egyetemlegesen felelnek.
167. § (1) A munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem
kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy
bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható.
(2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes
magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló
kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(3)
A
bíróság a munkáltatót rendkívüli méltánylást érdemlő
körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti. Ennek során
különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a kártérítés teljesítésének
következményeit értékeli.
168. § (1) A munkáltatót a 166-167. §-ban foglaltak szerint terheli a
felelősség a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban
bekövetkezett károkért.
(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való
elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a
munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltató engedélyével
vihetők be. E szabályok megsértése esetén a munkáltató a bekövetkezett kárért
csak szándékos károkozása esetén felel.
73. A kártérítés mértéke
és módja
169. § (1) A munkaviszony körében az elmaradt
jövedelem megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres
juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a
munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.
munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.
(2) A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres,
jogszerűen megszerzett jövedelmet kell megtéríteni.
(3) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő
jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el.
(4) Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak
munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.
170. § (1) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a
kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján kell meghatározni.
(2) A
dologi kár összegét az avulás figyelembevételével
kell kiszámítani. Kárként a javítási költséget kell figyelembe venni, ha a
dologban okozott kár az értékcsökkenés nélkül kijavítható.
171. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló hozzátartozójának a
károkozással összefüggésben felmerült kárát is.
(2) Az
eltartott hozzátartozó, ha a károkozással összefüggésben a
munkavállaló meghal, az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű
tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének -a tényleges vagy
az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve - a sérelem
előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.
172. § A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni
a) a társadalombiztosítás vagy az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást,
b) amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett
volna,
c) amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával
hozzájutott,
d) amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.
173. § (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet
állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani, ha a kártérítés a
munkavállaló vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását vagy
tartásának kiegészítését szolgálja.
tartásának kiegészítését szolgálja.
(2) A
munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére
köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas, ha a kár vagy
egy részének mértéke pontosan nem számítható ki. Általános kártérítés
járadékként is megállapítható.
174. § (1) A károsult, a munkáltató vagy
felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító, ha a
kártérítés megállapítása után a körülményekben lényeges változás következik be,
a
megállapított kártérítés módosítását kérheti.
megállapított kártérítés módosítását kérheti.
(2)
A fiatal munkavállaló részére
megállapított kártérítés összegét a tizennyolcadik életévének betöltésekor vagy
a szakképzettség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy
év elteltekor felül kell vizsgálni és az azt
követő időre a részére járó kártérítést a munkaképességében vagy a
képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani.
(3)
A
kártérítés módosításának alapjául szolgáló
munkabérváltozás mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a
sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal
azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos, éves
munkabérváltozás mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltő munkavállalók
hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél megvalósult átlagos éves
munkabérváltozást kell figyelembe venni.
(4)
A
(3) bekezdés szerinti szervezeti egység megszűnése
esetén a kártérítés módosításánál a munkáltatónál a károsulttal azonos
munkakört betöltő munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál
ténylegesen megvalósult átlagos éves munkabér-változás mértéke az irányadó.
175. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni
a) az elmaradt jövedelem és a táppénz,
b) az elmaradt jövedelem és a sérelem folytán csökkent kereset,
c) az elmaradt jövedelem és a rokkantsági
nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs
ellátás különbözetének megtérítése iránti igényt.
(2) Az elévülési időt, ha a
sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb
elkülönülő kárigény származik, egymástól függetlenül, az egyes igények
esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben
foglalt megkülönböztetéssel
a) a táppénz első fizetésének
napjától,
b) attól az időponttól, amikor a
sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás első
alkalommal vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra,
c)
a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj,
rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás folyósításának időpontjától
kezdődik.
176. § (1) A munkáltató és a biztosító a szükséghez képest a munkavállalótól
vagy hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi
viszonyairól évente igazolást kérhet.
(2) A munkáltató a károsultat tizenöt napon belül értesíti, ha a kártérítés módosítására alapul szolgáló munkabérváltozás történt.
(2) A munkáltató a károsultat tizenöt napon belül értesíti, ha a kártérítés módosítására alapul szolgáló munkabérváltozás történt.
74. A polgári jogi szabályok
alkalmazása
177. § A kár megtérítésére egyebekben a Ptk. XXXI. fejezetének szabályait kell
alkalmazni.
75. Eltérő megállapodás
178. § Kollektív szerződés e fejezet rendelkezéseitől csak a munkavállaló
javára térhet el.
XIV. fejezet
A munkavállaló
kártérítési felelőssége
76. Felelősség a vétkesen okozott kárért
179. § (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének
megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az
adott helyzetben általában elvárható.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozati
összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
(3) A kártérítés mértéke nem
haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. Szándékos
vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.
(4) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idej én nem volt
előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely
abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(5) A kár megtérítésére a 177.
§-ban foglalt rendelkezést kell alkalmazni.
77. A megőrzési felelősség
180. § (1) A munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a
megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel
átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan
őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
(2) Mentesül a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő.
(3) A munkavállaló az (1) bekezdés szerinti kárt akkor köteles megtéríteni, ha
a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan vette át. A
dolog több munkavállaló részére, megőrzés
céljából történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi
átvevő munkavállalónak alá kell írnia. A munkavállaló meghatalmazhatja az
átvevőt, hogy a dolgot helyette és nevében átvegye.
(4) A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt a (3) bekezdésben
foglaltak szerinti jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az
általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében
(5) A munkáltató bizonyítja az (1) és
a (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét és a kárt.
(6) Ha a megőrzésre átadott dologban
megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló mentesül a felelősség
alól, ha bizonyítja, úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában
elvárható.
78. Több munkavállaló együttes
felelőssége
181. § (1) A kárt a munkavállalók vétkességük arányában, ha ez nem állapítható
meg, közrehatásuk arányában viselik.
(2) A kárt a munkavállalók egyenlő
arányban viselik, ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát nem lehet
megállapítani.
(3) A több munkavállalónak
megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiányért a munkavállalók munkabérük
arányában felelnek.
(4) Egyetemleges kötelezésnek van helye, ha a kárt többen szándékosan okozták.
79. Felelősség
a leltárhiányért
182. § (1) A leltárhiányért a munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felel.
(2) A leltárhiányért való felelősség feltétele
a) a leltáridőszakra vonatkozó
leltárfelelősségi megállapodás megkötése,
b) a leltári készlet szabályszerű
átadása és átvétele,
c) a leltárhiánynak a leltározási
rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel
alapján történő megállapítása, továbbá
d) legalább a leltáridőszak
felében az adott munkahelyen történő munkavégzés.
(3) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős
munkavállaló is kezeli, a felelősség további feltétele, hogy a leltárhiányért
felelős munkavállaló az adott munkakörben vagy munkahelyen történő
foglalkoztatáshoz írásban hozzájáruljon
foglalkoztatáshoz írásban hozzájáruljon
183. § (1) A leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre
szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen
okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és
a kezeléssel j áró veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.
a kezeléssel j áró veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.
(2) A
leltáridőszak a két egymást követő leltározás közötti tartam
184. § (1) A leltárfelelősségi megállapodást írásba
kell foglalni.
(2) A megállapodásban meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét,
amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.
(3) Csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető, ha a
leltári készletet több munkavállaló kezeli. A megállapodásban meg kell
határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének
megváltozásakor leltározást kell tartani.
megváltozásakor leltározást kell tartani.
(4) A leltárfelelősségi megállapodás
megszűnik, ha a munkavállaló munkakörének megváltozása folytán a leltári
készletet már nem kezeli.
(5) A munkavállaló a leltárfelelősségi megállapodást a leltáridőszak utolsó
napjára indokolás nélkül írásban felmondhatja. Csoportos leltárfelelősségi
megállapodás esetén a felmondás csak a jognyilatkozatot közlő munkavállaló
tekintetében szünteti meg a megállapodást.
185. § (1) A munkáltató állapítja meg
a) azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás
vagy a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség számolható
el,
b) a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét,
c) a leltári készlet átadásának és
átvételének módját és szabályait,
d) a leltárhiány vagy a
leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét,
e) a leltári készlet biztonságos
megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
(2) A munkavállalót az (1) bekezdés
szerint meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését
vagy a leltáridőszak kezdetét megelőzően írásban tájékoztatni kell.
(3) Leltározásnál a munkavállaló
vagy akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az
eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell
tenni. A munkáltató,
ha a
munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, az adott szakmában
jártas, érdektelen képviselőt jelöl ki.
(4) A
munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét
ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, a
munkavállalót - kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg - meg kell
hallgatni.
186. § (1) A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló - a
leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában - a leltárhiány teljes
összegéért felel.
(2) A munkavállaló legfeljebb hathavi távolléti díja mértékéig felel, ha a leltári
készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli.
(3)
Csoportos
leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke
nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának
hathavi együttes összegét. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás
meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de
egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. A munkavállalók távolléti
díjuk arányában felelnek, ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség
megosztását nem rendezi.
187.
§ A felelősség vagy a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe
kell venni az eset összes körülményeit, így különösen azokat, amelyek a
munkavállaló felelősségére kihatnak, vagy amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a
biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá
a munkavállaló esetleges távollétének tartamát.
188.
§ A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a
leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt
érvényesítheti. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság
vagy a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.
80. A munkavállalói
biztosíték
189. § (1) A felek írásbeli megállapodása alapján a munkáltató részére
biztosítékot ad a munkavállaló, ha
a) munkaköre ellátása során más
munkavállalótól vagy harmadik személytől pénzt, más értéket vesz át, vagy
részükre ilyen kifizetést, átadást teljesít, vagy
b) az a) pontban foglaltak teljesítését közvetlenül ellenőrzi.
(2) A biztosíték összege nem haladhatja
meg a munkavállaló egyhavi alapbérének összegét. Az alapbér növekedése miatt a
munkáltató nem követelheti a biztosíték összegének kiegészítését.
(3) A munkáltató a biztosítékot
legkésőbb az annak átvételét követő munkanapon köteles az általa választott
hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál e célra elkülönített számlán
elhelyezni.
(4) A munkáltató a biztosíték
jegybanki alapkamattal növelt összegét haladéktalanul köteles a munkavállalónak
visszafizetni, ha
a) a munkaköre megváltozásával az (1)
bekezdésben foglalt feltétel vagy
b) a munkaviszonya megszűnik.
(5) A biztosíték kizárólag a
kártérítési igény kielégítésére a munkabérből való levonás szabályai szerint
használható fel.
81. A kártérítés
mérséklése
190. § A bíróság a munkavállalót rendkívüli
méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben mentesítheti.
Ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát, a
kártérítés
teljesítésének következményeit értékeli.
teljesítésének következményeit értékeli.
82. Eltérő megállapodás
191. § (1) Kollektív szerződés e fejezet rendelkezéseitől - a leltárhiányért
való kártérítési felelősség mértékét kivéve - csak a munkavállaló javára térhet
el.
(2) Kollektív szerződés rendelkezése alapján, gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke legfeljebb a munkavállaló nyolchavi távolléti díjának összege.
(2) Kollektív szerződés rendelkezése alapján, gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke legfeljebb a munkavállaló nyolchavi távolléti díjának összege.
XV. fejezet
A munkaviszony egyes típusaira
vonatkozó különös szabályok
83. A határozott idejű
munkaviszony
192. § (1) A határozott idejű munkaviszony tartamát naptárilag vagy más
alkalmas módon kell meghatározni. A munkaviszony megszűnésének időpontja nem
függhet kizárólag a fél akaratától, ha a felek a
munkaviszony tartamát nem naptárilag határozták meg. Ez utóbbi esetben a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkaviszony várható tartamáról.
munkaviszony tartamát nem naptárilag határozták meg. Ez utóbbi esetben a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkaviszony várható tartamáról.
(2) A határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg,
ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés
megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú
munkaviszony tartamát is.
(3) Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az
engedélyben meghatározott tartamra létesíthető. Az engedély meghosszabbítása
esetén az újabb határozott idejű munkaviszony tartama - a korábban létesített munkaviszony
tartamával együtt - az öt évet meghaladhatja.
(4) 44 A határozott idejű munkaviszony
meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat
hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása
esetén
lehetséges. A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására.
lehetséges. A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására.
84. Munkavégzés behívás alapján
193. § (1) A legfeljebb napi hat óra tartamú
részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaszerződés alapján a
munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési
kötelezettségét. Ebben az esetben a munkaidőkeret tartama a négy hónapot nem haladhatja meg.
kötelezettségét. Ebben az esetben a munkaidőkeret tartama a négy hónapot nem haladhatja meg.
(2) A
munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább három nappal
előre közölnie kell a munkavállalóval.
85. A munkakör megosztása
194. § (1) A munkáltató és több munkavállaló a munkaszerződésben egy
munkakörbe tartozó feladatok közös ellátásában állapodhatnak meg. Valamely
munkavállaló akadályoztatása esetén a szerződést kötő
más munkavállaló köteles a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítésére.
más munkavállaló köteles a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítésére.
(2) A munkaidő beosztására a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
(3) A munkabér a munkavállalókat -
eltérő megállapodás hiányában - egyenlő arányban illeti meg.
(4) A munkaviszony megszűnik, ha a munkavállalók száma egy főre csökken Ebben az esetben a
munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat a munkavállalónak
megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően
alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is.
86. Több munkáltató
által létesített munkaviszony
195. § (1) Több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe
tartozó feladatok ellátásában állapodhatnak meg.
(2) A munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget
melyik munkáltató teljesíti.
(3) A munkáltatók a munkavállaló
munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek.
(4) A munkaviszonyt - eltérő megállapodás hiányában - bármely munkáltató vagy a munkavállaló
jognyilatkozata megszünteti.
(5) A munkaviszony a 63. § (1) bekezdés b) pontban meghatározott okból megszűnik, ha a
munkáltatók száma egyre csökken.
87. A távmunkavégzés
196. § (1)
Távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen
folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy
számítástechnikai eszközzel (együtt:
számítástechnikai eszköz) végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.
számítástechnikai eszköz) végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.
(2) A
munkaszerződésben meg kell állapodni a munkavállaló
távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásában
(3) A munkáltató - a 46. §-ban
foglaltakon túlmenően - tájékoztatja a munkavállalót
a) a munkáltató általi ellenőrzés,
b) a számítástechnikai vagy
elektronikus eszköz használata korlátozásának szabályairól, továbbá
c)
arról a szervezeti egységről, amelyhez a
munkavállaló munkája kapcsolódik.
(4) A munkáltató a távmunkát végző
munkavállalónak minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más
munkavállalónak biztosít
(5) A munkáltató biztosítja, hogy a
munkavállaló a területére beléphessen és más munkavállalóval kapcsolatot
tartson
197. § (1) A munkáltató utasítási joga - eltérő megállapodás hiányában -
kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki.
(2) A munkáltató előírhatja, hogy az
általa biztosított számítástechnikai vagy elektronikus eszközt a munkavállaló
kizárólag a munkavégzéshez használhatja.
(3) A munkavégzés ellenőrzése során a munkáltató nem tekinthet be a
munkavállalónak a munkavégzéshez használt számítástechnikai eszközön tárolt,
nem a munkaviszonyból összefüggő adataiba. A betekintési
jogosultság tekintetében a munkaviszonyból származó kötelezettséggel összefüggő
adatnak minősül a (2) bekezdés alapján előírt tilalom vagy korlátozás
betartásának ellenőrzéséhez szükséges adat.
(4) Eltérő megállapodás hiányában
a munkáltató állapítja meg az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként
szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és
megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem
jelenthet a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant
használó más személy számára aránytalan terhet.
(5) Eltérő megállapodás hiányában
a munkavállaló munkarendje kötetlen.
88. A bedolgozói munkaviszony
198. § (1) Bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető munkára
létesíthető, amelyre a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában
(137. § (3) bekezdés) határozzák meg.
(2) A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló által végzett tevékenységet,
a munkavégzés helyét, a költségtérítés módját és mértékét.
(3) Munkahely a munkavállaló lakóhelye vagy a felek által meghatározott más hely.
199. § (1) A munkáltató utasítási joga - eltérő megállapodás hiányában - a
munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának
meghatározására terjed ki.
(2) A munkavállaló - eltérő megállapodás hiányában - feladatát a saját eszközeivel
végzi.
(3) A munkáltató - eltérő
megállapodás hiányában - megállapítja az ellenőrzés módját és a munkavégzés
helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak
bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés
nem jelenthet a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló
ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.
(4) A munkavállaló munkarendje - eltérő
megállapodás hiányában - kötetlen.
200. § (1) A munkavállaló részére meg kell téríteni az
általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült költségét, vagy ha a
tényleges költség nem állapítható meg, átalányt kell a munkavállaló
részére fizetni.
részére fizetni.
(2) Nem jár díjazás és
költségtérítés, ha a teljesítés az előírt követelménynek a munkavállalónak
felróható okból nem felel meg. Csökkentett díjazás és költségtérítés jár, ha a
munkáltató a munka eredményét részben vagy egészben felhasználhatja.
89. Az egyszerűsített
foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony
201. § (1) A törvényben meghatározott munkáltató és munkavállaló
egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt
létesíthetnek. Érvénytelen az egyszerűsített foglalkoztatásra
vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontj ában a felek között munkaviszony áll fenn.
vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontj ában a felek között munkaviszony áll fenn.
(2) A
felek a munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy
alkalmi munkára irányuló munkaviszony létrehozása érdekében nem módosíthatják.
202. § (1) A munkaszerződésre a 44. §-ban
foglaltakat nem kell alkalmazni. A felek munkaszerződést törvényben
meghatározott minta-munkaszerződés felhasználásával is köthetnek. (2) A
munkaviszony a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettség
teljesítésével jön létre.
203. § 45 (1) A munkaviszonyra
a) a 49. § (2) bekezdésében,
b) az 53. §-ban,
c) az 56. §-ban,
d) az 59. §-ban,
e) a 61. §-ban,
f) a 81. §-ban,
g) a 97. § (4) és (5) bekezdésében, h) a 101. §-ban,
i) a 122-124. §-ban, j) a 126-133. §-ban, k) a
192. § (4) bekezdésében, valamint l) a 208-211. §-ban foglaltak
nem alkalmazhatók.
(2) A munkaviszony megszűnésekor a 80. §-ban meghatározott igazolásokat nem kell kiadni.
(3) A napi munkaidő - munkaidőkeret vagy elszámolási időszak hiányában is - beosztható
egyenlőtlenül.
(4)
Nem
kell alkalmazni a 134. §-ban és a 155. § (2) bekezdésében
foglaltakat, ha a felek a minta-munkaszerződés alkalmazásával kötöttek
egyszerűsített foglakoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződést.
90. A köztulajdonban
álló munkáltatóval fennálló munkaviszony
204. § (1) Köztulajdonban álló munkáltató a közalapítvány, valamint az a
gazdasági társaság, amelyben az állam, helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat
jogi személyiséggel rendelkező társulása,
többcélú kistérségi társulás, fejlesztési tanács, kisebbségi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása, költségvetési szerv vagy közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva
többségi befolyással rendelkezik.
többcélú kistérségi társulás, fejlesztési tanács, kisebbségi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása, költségvetési szerv vagy közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva
többségi befolyással rendelkezik.
(2)
Többségi befolyás
az a kapcsolat, amelynek alapján a befolyással rendelkező jogi személyben a
szavazatok több mint ötven százalékával - közvetlenül vagy a jogi személyben
szavazati joggal rendelkező más jogi
személy (köztes vállalkozás) szavazati jogán keresztül - rendelkezik. A
közvetett módon való rendelkezés meghatározása során a jogi személyben
szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető
szavazati hányadot meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes
vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazati hányadával. Ha a
köztes vállalkozásban fennálló szavazatok aránya az ötven százalékot
meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
(3) A munkavállaló munkabére nem haladhatja meg a törvényben meghatározott
összeget.
205. § 46 (1) Kollektív szerződés
vagy a felek megállapodása
a) a felmondási idő 69. § (1)-(2) bekezdésében és (4)-(5) bekezdésében, valamint
b) a végkielégítés 77. §-ban meghatározott szabályaitól nem térhet el.47
(2) A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban
a) a 69. § (3) bekezdése nem
alkalmazható,48
b) a 86. § (3) bekezdésétől nem
lehet eltérni.
(3) A köztulajdonban álló
munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb
teljes napi munkaidő - az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében
történő
megállapítást kivéve - nem írható elő.
megállapítást kivéve - nem írható elő.
206. § 49 A XIX-XXI. fejezet rendelkezéseitől eltérni
nem lehet.
207. § (1) A tulajdonosi jogokat gyakorló jogosult
meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben csak a 208. § (2) bekezdésében
foglaltak alkalmazásával köthető munkaszerződés.
(2)
A 208. §-ban foglaltak
alapján vezető állású munkavállaló számára teljesítménykövetelményt, valamint
az ahhoz kapcsolódó teljesítménybért vagy egyéb juttatást a tulajdonosi jogokat
gyakorló állapíthat meg.
(3)
Versenytilalmi
megállapodást a 208. §-ban foglaltak szerinti vezető állású
munkavállalóval a tulajdonosi jogokat gyakorló hozzájárulásával, legfeljebb egyéves
tartamra lehet megkötni. A tulajdonosi jogokat gyakorló meghatározhatja azt a
munkakört, amelyre vonatkozóan versenytilalmi megállapodás köthető és további
feltételeket írhat elő.
(4) A versenytilalmi megállapodás szerinti ellenérték a megállapodás tartamára nem haladhatja
meg az azonos időszakra járó távolléti díj ötven százalékát.
(5) A tulajdonosi jogokat gyakorló az (1)-(4) bekezdésben meghatározott jog gyakorlására - törvény eltérő
rendelkezése hiányában - más személyt (szervet, testületet) is feljogosíthat.
91. A vezető állású munkavállaló
208. § (1) Vezető állású munkavállaló a munkáltató
vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és - részben vagy egészben
- helyettesítésére jogosított más munkavállaló (a továbbiakban együtt:
vezető).
vezető).
(2)50
Munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések
alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából
kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be
és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér [153. § (1) bekezdés a) pont]
hétszeresét.
209. § (1) A vezető munkaszerződése e törvény Második Részében foglalt
rendelkezésektől - a (2) bekezdés kivételével - eltérhet.
(2) A vezetőre a kollektív szerződés
hatálya nem terj ed ki.
(3) A vezető munkarendje kötetlen.
(4) A vezető gondatlan károkozás
esetén a teljes kárért felel.
(5) A vezető munkaviszonyának
jogellenes megszüntetése esetén - a 84. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaktól
eltérően - tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles
megfizetni.
210. § (1) Munkáltatói felmondás esetén
a) a 65. § (3) bekezdés c) pontot,
b) a 66. § (1)-(6) bekezdését és
c)
a 68. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.
(2)
Az
azonnali hatályú felmondás joga a vezetővel szemben az
ennek alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől számított három éven belül,
bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.
(3)
A
vezetőt a munkaviszony megszűnésére tekintettel megillető
díjazásból a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjnak megfelelő összeget
köteles megfizetni az esedékességekor, ha a megszüntető nyilatkozat közlésére a csődeljárás vagy felszámolási eljárás
megkezdését követően került sor. Az ezt meghaladó összeget a csődeljárás
befejezésekor vagy megszüntetésekor, vagy a felszámolási eljárás befejezésekor
kell megfizetni.
211. § (1) A vezető további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet.
(2)
A vezető
a)
nem szerezhet részesedést - a nyilvánosan működő részvénytársaságban
való részvényszerzés kivételével - a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló
tevékenységet is végző, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más
gazdálkodó szervezetben,
b) nem köthet a saját nevében vagy
javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet, továbbá
c)
köteles bejelenteni, ha a hozzátartozója tagja
a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet is folytató vagy a
munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, vagy vezetőként
munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet is
folytató munkáltatónál.
92. A cselekvőképtelen munkavállaló
212. § (1) A cselekvőképtelen munkavállaló csak olyan munkakörre létesíthet
munkaviszonyt, amelyet egészségi állapotánál fogva tartósan és folyamatosan
képes ellátni.
(2)
A
munkavállaló munkakörét az ahhoz tartozó feladatok részletes
leírásával kell meghatározni. A munkavállalóra vonatkozó egészségügyi
alkalmassági vizsgálat kiterjed a részletes munkaköri feladatok ellátására.
(3) A munkavállaló munkavégzését folyamatosan és oly módon kell felügyelni, hogy az
az egészséges és biztonságos munkafeltételek megtartását biztosítsa.
(4) A munkavállaló esetében a XIV fej ezet szabályai nem alkalmazhatók, egyebekben a fiatal munkavállalóra
vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók.
93. Eltérő megállapodás
213. § A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) a 192. §-ban,
b) a 195. § (2)-(3) és (5) bekezdésében,
c) a 196. §-ban,
d) a 197. § (3) bekezdésében,
e) a 198. §-ban,
f) a 200-207. §-ban,
g) a 212. §-ban foglaltaktól nem térhet el.
XVI. fejezet
A munkaerő-kölcsönzés különös szabályai
94.
Fogalmak
214. § (1) E törvény alkalmazásában
a) munkaerő-kölcsönzés: az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó
a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték
fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés),
b) kölcsönbeadó: az a
munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a
kölcsönvevő irányítása alatt munkavégzésre, kölcsönzés keretében a
kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi,
c) kölcsönvevő: az a
munkáltató, amelynek irányítása alatt a munkavállaló ideiglenesen munkát végez,
d) kölcsönzött munkavállaló: a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából
munkaviszonyban álló munkavállaló, akivel szemben a kikölcsönzés alatt a
munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja
(munkavállaló),
e) kikölcsönzés: a munkavállaló
által a kölcsönvevő részére történő munkavégzés.
(2) A kikölcsönzés tartama nem
haladhatja meg az öt évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző
kikölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül történő ismételt
kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más
kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg.51
215. § (1) 52Kölcsönbeadó lehet
a) az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog
szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
b) az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági
társaság vagy - a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában
- szövetkezet, amely megfelel az e törvényben vagy az egyéb
jogszabályban foglalt feltételeknek és az állami foglalkoztatási szerv
nyilvántartásba vette.
(2) A
kölcsönbeadó nyilvántartásból való törlése esetén a
munkaszerződés tekintetében az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell
alkalmazni.
216. § (1) 53 Nem lehet a munkavállalót kölcsönözni
a) munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott esetben,
b) sztrájkban részt vevő
munkavállaló helyettesítésére,
c)
a 214. § (2) bekezdésében meghatározott tartamot
meghaladóan
(2) A kölcsönvevő a munkavállalót
más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti.
(3) Érvénytelen a megállapodás, amely
a) a munkaviszony megszűnését vagy megszüntetését követően a kölcsönvevővel való jogviszony
létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő,
b) alapján a munkavállalónak a
kölcsönbeadó javára díjazást kell fizetni a kölcsönzésért vagy a kölcsönvevővel
történő jogviszony létesítésért.
(4) A kölcsönvevőnek
a) a kölcsönzés keretében
foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről,
b) a betöltetlen álláshelyekről az
üzemi tanácsot legalább félévente, valamint a munkavállalókat folyamatosan
tájékoztatnia kell.
95. A kölcsönbeadó és a
kölcsönvevő közötti jogviszony
217. § (1) 54 A
kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodás tartalmazza a kölcsönzés
lényeges feltételeit, a munkáltatói jogkör gyakorlása megosztását. A
munkaviszony megszüntetésének jogát
kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja. A megállapodást írásba kell foglalni. Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha
kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja. A megállapodást írásba kell foglalni. Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha
a) a kölcsönbeadó vagy a
kölcsönvevő tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos,
b) a két munkáltató közül
legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
c)
a két munkáltató egy harmadik szervezethez
kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
(2) A kölcsönbeadó és a
kölcsönvevő megállapodhatnak, hogy a munkabéren kívüli juttatást a munkavállaló
közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja.
(3) A kölcsönvevő írásban
tájékoztatja a kölcsönbeadót
a) az irányadó munkarendről,
b) a munkáltatói jogkör
gyakorlójáról,
c) a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és
határidejéről,
d) az elvégzendő munkára vonatkozó
alkalmassági feltételről, továbbá
e) minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából
lényeges.
(4) Eltérő megállapodás
hiányában a kölcsönbeadó viseli az 51. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti
költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a
munkavégzéshez szükséges
alkalmassági vizsgálat díját. A kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérésére köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig
alkalmassági vizsgálat díját. A kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérésére köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig
a)
az adózás rendjét megállapító jogszabály szerint
a munkáltató és a kifizető által foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a
biztosítási jogviszony kezdetéről szóló, állami adóhatósághoz teljesített bejelentés,
valamint
b) a külön jogszabály szerinti
kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát átadni.
(5) A kölcsönvevő - eltérő
megállapodás hiányában - köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik
napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér
kifizetéséhez,
valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges. A kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő három
munkanapon belül köteles a szükséges adatokat a kölcsönbeadóval közölni, ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg.
valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges. A kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő három
munkanapon belül köteles a szükséges adatokat a kölcsönbeadóval közölni, ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg.
96. A kölcsönzésre
irányuló munkaviszony
218. § (1) A munkaszerződésben meg kell állapodni abban, hogy a munkaszerződés
kölcsönzés céljából jön létre, továbbá meg kell határozni a munkavégzés
jellegét és az alapbért.
(2) A kölcsönbeadó a
munkaszerződés megkötésekor a 46. §-ban foglaltakon túl tájékoztatja a
munkavállalót nyilvántartásba vételi számáról.
(3) A kölcsönbeadó írásban
tájékoztatja a munkavállalót legkésőbb a kikölcsönzést megelőzően
a)
a kölcsönvevő azonosító adatairól,
b)
a kikölcsönzés kezdetéről,
c) a munkavégzés helyéről,
d)
a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről,
e) a kölcsönvevő részéről a
munkáltatói jogkört gyakorlóról,
f) a munkába járás, a szállás és az
étkezés feltételeiről.
(4) A kikölcsönzés tartama alatt
a) a munkavállaló munkavédelmével,
b) az 51. § (1) és (3)-(5)
bekezdésében foglaltakkal, valamint
c) a munkaidővel és
pihenőidővel, ezek nyilvántartásával kapcsolatos,
a munkáltatót megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket a kölcsönvevő
gyakorolja és teljesíti.
97. Az egyenlő bánásmód
követelménye
219. § (1) A kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell
a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka-
és foglalkoztatási feltételeket.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek különösen
(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek különösen
a) várandós és szoptató nők,
valamint
b) a fiatal munkavállalók védelmére,
c) a munkabér összegére és védelmére,
továbbá az egyéb juttatásokra,
d) az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezések.
(3)55 A munkabér összegére, az egyéb juttatásokra az egyenlő bánásmód követelményére
vonatkozó rendelkezéseket a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás száznyolcvannegyedik
napjától kell alkalmazni arra a munkavállalóra, aki
a) a kölcsönbeadóval
munkaerő-kölcsönzés céljából létesített határozatlan idejű munkaviszonyban áll
és kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás hiányában is díjazásban részesül,
b) a 2004. évi CXXIII. törvény 1. §
(2) bekezdés 1. pontjában meghatározott munkaerőpiactól tartósan távollévő
munkavállalónak minősül,
c)
a helyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő
gazdasági társaságnál vagy közhasznú szervezetnél, vagy nyilvántartásba vett
közhasznú szervezetnél munkaerő-kölcsönzés keretében végez munkát. (4) A (3) bekezdés alkalmazásakor az azonos kölcsönvevőhöz történő
ismételt kikölcsönzés esetén a napok számítása tekintetében a 214. § (2)
bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
98. A munkaviszony megszüntetése
220. § (1) A 66. § (2) bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével
összefüggő oknak minősül a kikölcsönzés megszűnése.
(2) 56 A felmondási idő tizenöt nap.
(3) A kölcsönbeadó felmondása
esetén - eltérő megállapodás hiányában - a felmondási idő tartama alatt a
munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól.
(4) A munkavállaló a munkaviszonyt
azonnali hatályú felmondással akkor is megszüntetheti, ha a 78. § (1)
bekezdésben foglalt kötelességszegést vagy magatartást a kölcsönvevő tanúsítja.
(5) A kölcsönvevő a munkavállaló kötelezettségszegéséről a kölcsönbeadót
a tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül írásban tájékoztatja. A 78. §
(2) bekezdésében meghatározott határidő a tájékoztatás közlésével kezdődik.
(6) A munkavállaló a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot a
kölcsönbeadóval közli.
99. A kártérítési
felelősség
221. § (1) A munkavállaló károkozása esetén a kölcsönvevő a munkavállalóval
szemben kártérítési igényét e törvény rendelkezései szerint érvényesítheti.
(2) A kölcsönbeadó és a
kölcsönvevő megállapodása alapján az (1) bekezdésben foglalt esetben az
alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályait kell
alkalmazni.
(3) Az alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi
szabályainak alkalmazásában munkáltatónak - a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő
eltérő megállapodása hiányában - a kölcsönvevőt kell tekinteni.
(4) A munkavállalónak a kikölcsönzés
során okozott kárért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel.
100. Eltérő megállapodás
222. § 57 (1) A felek megállapodása vagy kollektív
szerződés
a) a 214-216. §-ban,
b) a 217. § (1) bekezdésében,
c) a 218. § (1)-(2) és (4) bekezdés a)
és b) pontjában foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés
a) a 218. § (3) bekezdésében,
b) a 220. § (2)-(3) bekezdésében,
c)
a 219. § (2) bekezdés a)
és b) pontjában foglaltaktól csak
a munkavállaló javára térhet el.
(3) Munkaerő-kölcsönzés esetén
a) a 69. § (1)-(2) és (4)
bekezdésében,
b) a 193-195. §-ban,
c) a 198-200. §-ban,
d) a 212. §-ban foglaltakat nem lehet
alkalmazni.
(4) Munkaerő-kölcsönzés esetén a
71-76. § rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
(5) Kölcsönzésre irányuló munkaviszony esetén a 77. § (2) bekezdését
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a végkielégítésre való jogosultság
megállapításakor a munkaviszonynak az utolsó kikölcsönzés alatti tartamát kell
figyelembe venni.
XVII. fejezet
Az iskolaszövetkezet és
tagja közötti munkaviszony különös szabályai
223. § (1) Az iskolaszövetkezet (munkáltató) és a
nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja (munkavállaló) között harmadik személy
(a szolgáltatás fogadója) részére nyújtott szolgáltatás teljesítése érdekében munkaviszony
határozott időre létesíthető.
(2) A munkaszerződésben meg kell határozni
a) a munkavállaló által vállalt feladatok körét,
b) a munkavállalónak a szolgáltatás
fogadójánál történő munkavégzési kötelezettsége teljesítésének tartamára járó
alapbérek legkisebb összegét,
c)
a felek kapcsolattartásának módját a munkavégzési kötelezettséggel
nem járó időtartamra.
(3) A munkavégzés megkezdésének
feltétele, hogy a felek írásban megállapodjanak
a)
a szolgáltatás fogadójának személyében,
b)
a munkavégzési kötelezettség teljesítése során
ellátandó munkakörben,
c) az alapbérben,
d)
a munkavégzés helyében,
e) a munkába lépés napjában,
f) a munkavégzés tartamában.
(4) A munkáltató a munkavállalót
legkésőbb a munkavégzési kötelezettség megkezdésével egyidejűleg írásban
köteles tájékoztatni
a) az irányadó munkarendről,
b) a bérfizetés napjáról,
c) a munkakörbe tartozó feladatokról,
d) az utasítást adó személyéről.
224. § (1) A szolgáltatás fogadója a munkavállalónak utasítást adhat.
(2) A szolgáltatás fogadója együttműködik a munkáltatóval, így különösen
biztosítja a munkáltató képviselőjének a munkavégzés helyére történő belépést,
tájékoztatja a munkáltatót a munkavégzéssel kapcsolatos lényeges
körülményekről.
(3) A munkavállaló munkavégzési
kötelessége teljesítésének tartama alatt a szolgáltatás fogadója gyakorolja,
illetve teljesíti azokat a munkáltatót megillető jogokat és terhelő
kötelezettségeket, amelyek
a) a munkavédelemmel,
b) a nők, a fiatal
munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával,
c)
a munkaidővel, pihenőidővel és ezek nyilvántartásával
kapcsolatosak.
(4) A szolgáltatás fogadójánál történő
munkavégzés tartama alatt az iskolaszövetkezet munkavállalója számára
biztosítani kell a szolgáltatás fogadójával munkaviszonyban álló
munkavállalókra irányadó - a 219. § (2) bekezdésében foglalt - alapvető munka- és
foglalkoztatási feltételeket.
(5) A (4) bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítéséért a munkáltató és a
szolgáltatás fogadója egyetemlegesen felel.
225. § (1) A munkaviszony a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában
megszűnik.
(2) A munkavégzési kötelezettséggel nem
járó idő tartama nem lehet kevesebb, mint a 116-117. § szerinti szabadság
mértéke.
(3) Arra az időre, amíg a munkavállaló a munkáltató vagy a szolgáltatás fogadója
részére nem végez munkát - a 146. §-ban foglaltak kivételével - nem illeti meg
díjazás.
226. § (1) A munkavállaló károkozása esetén a szolgáltatás fogadója a
munkavállalóval szemben kártérítési igényét e törvény rendelkezései szerint
érvényesítheti.
(2) A munkáltató és a szolgáltatás
fogadójának megállapodása alapján az (1) bekezdésben foglalt esetben az
alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályait kell
alkalmazni.
(3) A szolgáltatás fogadójának részére történő munkavégzés során a
munkavállalónak okozott kárért a munkáltató és a szolgáltatás fogadója a
munkáltatói károkozásra vonatkozó szabályok szerint egyetemlegesen felel.
101. Eltérő megállapodás
227. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a)
a
223. § (1) bekezdésében, b)— a 224. § (1)-(2) bekezdésében, (3) bekezdés a)
és b) pontjában, (4)-(5) bekezdésében, c) a 225. § (1)
bekezdésében, cl) a 226. § (3) bekezdésében foglaltaktól
nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés
a) a 223. § (2)-(4) bekezdésében,
b) a 225. § (2)-(3) bekezdésében foglaltaktól
csak a munkavállalóra javára térhet el.
(3) 59 E fejezet szerinti
munkaviszonyra
a) a 115-133. §-ban,
b) a 192. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni.
(4) E fejezet
szerinti munkaviszonyra
a) a 193-195. §-ban,
b) a 198-200. §-ban,
c) a 228. §-ban foglaltakat nem lehet
alkalmazni.
XVIII. fejezet
A munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes
megállapodások 102. A versenytilalmi megállapodás
228. § (1) A felek megállapodása alapján a
munkavállaló - legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig - nem
tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét
sértené
vagy veszélyeztetné.
vagy veszélyeztetné.
(2)
Az
(1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítéséért a
munkáltató megfelelő ellenértéket fizet. Az ellenérték összegének meghatározásánál
különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben
akadályozza a munkavállalót - elsősorban képzettségére és gyakorlatára
tekintettel - újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében Az
ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet kevesebb, mint az azonos
időszakra járó alapbér egyharmada.
(3) A munkavállaló, ha munkaviszonyát a
78. § (1) bekezdése alapján szünteti meg, a megállapodástól elállhat.
(4) A munkáltató személyében
bekövetkező változás esetén a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek
az átvevő munkáltatóra átszállnak.
103. A tanulmányi szerződés
229. § (1) 60 A tanulmányi szerződésben a munkáltató
vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra
kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a
képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn - de legfeljebb öt éven - keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. A munkaviszonyban töltött idő számításánál - eltérő
megállapodás hiányában - a 115. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn - de legfeljebb öt éven - keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. A munkaviszonyban töltött idő számításánál - eltérő
megállapodás hiányában - a 115. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
(2) Nem köthető tanulmányi szerződés
a) munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha
b) a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
(3) A tanulmányi szerződést írásba kell
foglalni.
(4) A munkáltató személyében
bekövetkező változás esetén a tanulmányi szerződésből származó jogok és
kötelezettségek az átvevő munkáltatóra átszállnak.
(5) A munkavállaló mentesül a
tanulmányi szerződésből folyó kötelezettsége alól, ha a munkáltató lényeges
szerződésszegést követ el.
(6)
A
munkáltató elállhat a tanulmányi szerződéstől és a nyújtott
támogatást visszakövetelheti, ha a munkavállaló a tanulmányi szerződésben
foglaltakat megszegi. Szerződésszegésnek minősül az is, ha a munkaviszony
megszüntetésének indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása.
A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben
kikötött tartamnak csak egy részét nem tölti le.
(7)
A
tanulmányi szerződést a fél azonnali hatállyal felmondhatja,
ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség
teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan sérelemmel járna. A munkavállaló felmondása esetén a munkáltató a
nyújtott támogatást visszakövetelheti. A munkáltató a támogatást arányosan
követelheti vissza, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött tartamnak csak
egy részét töltötte le. A munkáltató felmondása esetén a támogatás nem
követelhető vissza.